újabb események régebbi események további események
22:11
Tündér módosította a naplóbejegyzését
22:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:47
EKbvtIaARmVg regisztrált a weboldalra
18:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:18
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Vitaminhiány!

Látogatók száma: 78

A napok egybefolynak. Már semmi sem különbözteti meg egyiket a másiktól. Azt sem tudja milyen nap van éppen. Nem veszi a fáradtságot, ránézni se a naptárra. Nem érdekli már. Majd a rádió bemondja. Mióta elromlott a tévéje folyton az szól. A külvilággal egyedül azon és a számítógépen keresztül tartja a kapcsolatot. Leeresztett. Akit éppen bent talál, vált vele egy-két szót, aztán tovább lép. Már nem hív senkit. Őt sem hívják. Ha néha mégis megszólal a telefon, gyomra összerándul a hangjára. A csend, ami körülveszi mostanában. Sok lett belőle.
A kitörésen agyal, néha-néha eszébe jutnak azok a dolgos hétköznapok. Azt szerette. Nem is érti hogy jutott idáig. Nehezére esik még az is, hogy tegyen pár lépést a rádió és közte, hogy lehalkítsa, vagy éppen felerősítse, csatornát váltson. Már az is távolság. Ezért inkább maga mellé teszi az ágyra. Addig hagyja duruzsolni, halkan, míg el nem altatja.

Ünnepek előtt azért összeszedte kissé magát, de az is olyan rutin-szerű volt. Kedvetlenül állt neki mindennek. Nem is olyan alapossággal mint ahogy szokta. Nem az igazi. Tette a dolgát, amit már senki nem kér számon tőle. Sütött, főzött, de kinek, és minek? Valami megváltozott benne is, nem csak körülötte. Tudja, nem kéne így lennie, elhagyni magát. Csak az a szikra...

Minden napja ugyanúgy kezdődik. Kibotorkál mezítláb, kapkodva szedi a lábát, mert a kőlap azért ha tiszta is, de hideg, aztán gyorsan, mint kinek ez hiányzik a legjobban, visszabújik a jó meleg takaró alá. De így sem tud maradni csak percekre, mert a radar működni kezd. A háta megfájdult, a torka kiszáradt. De az sem hiányzik mindent újra kezdeni, vagy folytatni ugyanúgy tovább.

Valamikor ő volt a középpont. Ott jöttek össze nála szenteste. Zajlott az élet. Sokan voltak. Mindig kitett magáért. Most meg? Ketten maradtak, egyedül. Nem kéne így legyen. Tudja jól, mégsem tesz semmit.

Az élettelen tér nem túl vonzó, ahogy kitekint az ablakon. A leeresztett redőnyök mögé képzeli a hasonló üres, életunt emberek sokaságát. Egy lélek sem járja még az utcát, ő mégis nekilódul, hogy valami értelmét megtalálja a reggelnek, amiért egyáltalán felkelt. A tükörbe sincs kedve belenézni, mert ahány szál haja, mind égnek áll. Nem tudja megregulázni. Elmaradt a hajvágás, ami azért segítene. Mindig karikás szemét, ha lehet még inkább nem kívánja újra látni tükörképében. Egy kis mosoly azért enyhít a groteszk ábrázatán. Grimaszol. Ettől picit jobb kedvre derül. Egy kis smink sem ártana, de csak a ceruzájával húz vékony vonalat, hogy mutasson is valamit, legalább magának. Olyan úri színe van.

Most is meglepődik, amikor eléri a piacot. Az emberek ott érzik jól magukat, ahol többen vannak. Ugyanazokat látja, mint általában. Ők sem tudnak mit kezdeni magukkal? Ki tudja? Ezt az életet sem kívánná, hogy az ura ott koptassa a könyökét a pulton és már kapatosan térjen haza, hogy aztán ott aludjon el és lehelje ki a borgőzt a fotelba. Hogy aztán már csak annyit mondhasson neki: - Apukám. Húzd fel a papucsod, hazaérkeztél. Ez az otthonod, nem a kocsma... Akkor inkább maradjon minden a régiben. Ezt az időszakát életének nem kívánja vissza.

Ráérősen néz körbe-körbe, a piac élénk forgataga kis időre érdeklődéssel tölti el, megnövelve az amúgy erre szánt idejét, lelassítja lépteit, különben hamar végezne. Nincs szüksége semmi másra, csak cigarettára. Az utolsó szál valamikor az éjszaka fogyott el, ha a hiányt pótolja, talán még a kedve is megjön. Átkozott bagó!

Szatyorja mélyén egy üres üveg landol, amit imitált vásárláshoz vitt magával. Hazafelé már a zsebébe, cigarettája mellé kerül. Most akár a kutyák is megugathatják. Szedi a lábait el onnan, minél előbb vissza haza. Megvan, amiért jött. Dereka köré tekert gumiöve egyenesen tartja még a gerincét, de már ebben sem igazán bízhat. Órák múlva jut eszébe. Már megint nem evett egy falatot sem. Mostanában semmi étvágya, viszont egymás után szívja a cigarettát, abban bízik, hátha végleg megundorodik tőle. Hirtelen feláll a gép mellől, tesz még pár lépést, majd megfordul körülötte a szoba. Arcából érzi, ahogy kifut a vér. Majd kiveri a veríték. - Rosszul vagyok! - mondja csak úgy magának.
- Vitaminhiány - állapítja meg a diagnózist.

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Régi cikkeimet olvasgatom. Veletek beszélgetek és a tanácsaitokat hallgatom. Igaz, hogy egy évvel ez előtt írtam, de mintha semmi se változott volna... Ez érdekes. Most csak azon gondolkodom vajon jobb, vagy rosszabb lett ez alatt az egy év alatt a helyzet... azt hiszem egyre rosszabb...
Most is rám szól a lányom: - mit pötyögsz? Idáig hallom?... indulatos, ideges... mert nem jött egy hónapja a barátnője... Még jó, hogy hallja a pötyögésem - mondanám, addig örüljön...

Most abba is hagyom... Még írni se lehet nyugodtan! :-(

megtekintés Válasz erre: Yolla

Szia, Éva!

Tégy a múlt után egy szép nagy kövér pontot és nyiss egy új fejezetet! Hidd el nekem, mindenkinek megvan a maga gondja! Még annak is, akiről azt hiszed, hogy rendben van a szénája!
Bízz magadban és a jövőben!
Százéves korunkig még annyi jó történhet velünk!
Fel a fejjel!

Puszi: Yolla

Köszi Yolla!

Nézd azt a kis vitamingolyót azzal az unott pofijával, ellensúlynak tettem fel. Ha már ő is? Akkor minden elveszett. :-)

Azon vagyok, már csak pár nap és túl leszek rajta. A fejemmel semmi baj. Nem tudtam mit kezdjek vele... De most már használom!

Pussz,
Éva
Szia, Éva!

Tégy a múlt után egy szép nagy kövér pontot és nyiss egy új fejezetet! Hidd el nekem, mindenkinek megvan a maga gondja! Még annak is, akiről azt hiszed, hogy rendben van a szénája!
Bízz magadban és a jövőben!
Százéves korunkig még annyi jó történhet velünk!
Fel a fejjel!

Puszi: Yolla

megtekintés Válasz erre:

Éva!
Kb egy hét múlva séta képes leszek. beszéljük meg egy időpontot , és céltalanul sétáljunk.Vevő vagyok rá.Tudod. Persze ha jó idő lesz.a hideg nem zavar, csak csúszós ne legyen.
joboszi

Szia joboszi!

Igen, az jó lenne! Te most lábadozol. Az okát tudom. Többről nem is álmodhatok per pill. Séta galopp. A hozzád vezető út elég hosszúnak tűnik kezdetnek, hogy az első lépéseket megtegyem.
"Jár a baba jár." Melyikünk segít, melyiknek jobban? Szerintem egymásnak. :-)

Már szinte nevetségesnek tűnik, hogy én panaszkodom, pedig külső szemlélő azt mondhatná, nekem nincs okom rá. A gond nem itt kezdődik nálam. Hogy nem mozdulok ki már igen régóta magamnak csináltam.

Mehettem volna hozzád is, hívtak húgomék is, egyiket sem éreztem megoldásnak. Mert egyik szobából a másikba menni és csak letottyanni ismét. Érted ugye?

Ez az év bármennyire is - nem akartam - de befejezése valaminek. Az új év lehetne valaminek a kezdete.

Erőt és egészséget kívánok mindkettőnknek...!

Megbeszéljük! Tudod hová szeretnék elsőként menni? Tudod.

Puszillak,
Éva
 
Éva!
Kb egy hét múlva séta képes leszek. beszéljük meg egy időpontot , és céltalanul sétáljunk.Vevő vagyok rá.Tudod. Persze ha jó idő lesz.a hideg nem zavar, csak csúszós ne legyen.
joboszi

megtekintés Válasz erre: Sanda

Vettem egy könyvet,ami a tudatos étikezésről szól,nagyon érdekes,most is azt olvasom.
Ugyanis túlevbési problémáim vannak.
Aztán vettem egy másiikat az önbecsülésről,mert hajlamos vagyok másokat jobban értékelni,mint magamat.
Aztán vettem egy Budapestről szóló részletes útikönyvet,szinte a város minden épülete benne van.
Mert elhatároztam,hogy az új évben többet fogok mozogni,és erre a célra jónak igérkezik,hogy sétálás közben jobban megismerem a város nevezetességeit.
Mindig tudom,mire van szükségem,és olyan könyveket veszek,amelyek az aktuális
szükségleteimnek megfelelnek.
Szóval nem köldöknézésről van szó.

Jó ötletnek tartom, amit írsz, hogy mindent tudatosan tenni.
Fontos az önbecsülés és ezért mindent meg kell tenni. És az se rossz megoldás, hogy elinduljak végre egy kis városnéző sétára, talán nem kéne keresztülutazni a várost, hanem kicsit körülnézni mi változott ez alatt az öt év alatt? Hátha felkelti valami, vagy valaki a figyelmemet?
Az biztos, ha bezárkózom végleg, még az a kis esély is elvész.

Köszönöm Sanda,
Pussz,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Én mindig csak a következő napra készülök fel lélekben, elég ha odáig eljutok, csak a következőig. Nálam az egy helyben topogás és a mozgásszegény életmód van jelen túlsúlyban. Ezen fogok változtatni rövidesen. Azért, ha úgy érzed neked az segít, ha ilyen könyveket olvasol? Akkor csak így tovább. Nekem most már a túl sok meditálás megártana. :-)

Vettem egy könyvet,ami a tudatos étikezésről szól,nagyon érdekes,most is azt olvasom.
Ugyanis túlevbési problémáim vannak.
Aztán vettem egy másiikat az önbecsülésről,mert hajlamos vagyok másokat jobban értékelni,mint magamat.
Aztán vettem egy Budapestről szóló részletes útikönyvet,szinte a város minden épülete benne van.
Mert elhatároztam,hogy az új évben többet fogok mozogni,és erre a célra jónak igérkezik,hogy sétálás közben jobban megismerem a város nevezetességeit.
Mindig tudom,mire van szükségem,és olyan könyveket veszek,amelyek az aktuális
szükségleteimnek megfelelnek.
Szóval nem köldöknézésről van szó.

megtekintés Válasz erre: Sanda

Ami nekem szokott segiteni: spirituális könyvek.

Már el is kezdtem.

Mindig igy készülök fel lélekben az új évre.

Én mindig csak a következő napra készülök fel lélekben, elég ha odáig eljutok, csak a következőig. Nálam az egy helyben topogás és a mozgásszegény életmód van jelen túlsúlyban. Ezen fogok változtatni rövidesen. Azért, ha úgy érzed neked az segít, ha ilyen könyveket olvasol? Akkor csak így tovább. Nekem most már a túl sok meditálás megártana. :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Ilikém!

Tudom, hogy tudod, hogy igazad van és nem nyomatéknak szántad, hogy 3x tetted fel a tuti tippet...
Én sem azonnal vettem ezt észre magamon. Apránként, észrevétlenül kúszott bele a napjaimba.
Majd kimászok belőle. Jövő héten kezdem. Remélem addig kitartok. :-)

Pussz,
Éva

Évikém, itt közben történt valami a nettel,utána írtam, hogy ha tudod, a fölösleget töröljed, de azt meg nem írta ki..

Nehéz a helyzeted, de én tudom, hogy rájösz majd, hogyan segítsél magadon.Erőt és kitartást kívánok!

Puszim, Ilona
Ami nekem szokott segiteni: spirituális könyvek.

Már el is kezdtem.

Mindig igy készülök fel lélekben az új évre.

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Éva!

Hm...Ez nem csak vitaninhiány..Depressziós tünetek.Lehet rajta segíteni.Ha már egy jó zene, könyv, vagy rejtvény sem segít, az az ajánlatom, hogy egy kiskutyát fogadjon örökbe a főhős. Garantáltan nem fog unatkozni 10-15 évig, Amellett minimum naponta háromszor a szabadlevegőn lesz télen-nyáron, sétál-nem egyedül-a parkokban, van kihez beszélni és ráadásul nem beszél vissza. Mármint ha jól nevelt! :)
Na, és a takarítás! Arról ne is beszljünk..Aztán a főzés! Kedvenc kajája a csirke far-hát lesz ezerféle változatban és milyen öröm ellopni belőle egy-egy húsosabb darabot!
Mindezt komolyan írom, én ezt teszem már két évtizede és soha nem volt egy unalmas napom sem..Mindig volt, aki hazavárt és dühöngött, amikor elmentél.
Mert kutya nélkül lehet élni, de minek? Ha választani kellene(kellett) a kutya, vagy egy olyan társ mellett élni, aki minőségi változást nem tud hozni az életedbe, az előbbi mellett döntenék.

De hátha valaki mást tud ajánlani..

Puszim, Ilona

Szia Ilikém!

Tudom, hogy tudod, hogy igazad van és nem nyomatéknak szántad, hogy 3x tetted fel a tuti tippet...
Én sem azonnal vettem ezt észre magamon. Apránként, észrevétlenül kúszott bele a napjaimba.
Majd kimászok belőle. Jövő héten kezdem. Remélem addig kitartok. :-)

Pussz,
Éva
Kedves Éva!

Hm...Ez nem csak vitaninhiány..Depressziós tünetek.Lehet rajta segíteni.Ha már egy jó zene, könyv, vagy rejtvény sem segít, az az ajánlatom, hogy egy kiskutyát fogadjon örökbe a főhős. Garantáltan nem fog unatkozni 10-15 évig, Amellett minimum naponta háromszor a szabadlevegőn lesz télen-nyáron, sétál-nem egyedül-a parkokban, van kihez beszélni és ráadásul nem beszél vissza. Mármint ha jól nevelt! :)
Na, és a takarítás! Arról ne is beszljünk..Aztán a főzés! Kedvenc kajája a csirke far-hát lesz ezerféle változatban és milyen öröm ellopni belőle egy-egy húsosabb darabot!
Mindezt komolyan írom, én ezt teszem már két évtizede és soha nem volt egy unalmas napom sem..Mindig volt, aki hazavárt és dühöngött, amikor elmentél.
Mert kutya nélkül lehet élni, de minek? Ha választani kellene(kellett) a kutya, vagy egy olyan társ mellett élni, aki minőségi változást nem tud hozni az életedbe, az előbbi mellett döntenék.

De hátha valaki mást tud ajánlani..

Puszim, Ilona
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: