újabb események régebbi események további események
00:20
lumsefoGopy regisztrált a weboldalra

Az ébredés

Látogatók száma: 55

Mit is jelent felébredni? Jó kérdés. Sajnos nagyon keveset foglalkozunk ezzel a témával, pedig fontos része az életünknek.

Álmodni, annyi, mint egy állapotban lenni, amikor a test megpihen, az elme pedig feldolgozza a befogadott információkat és ezt valamilyen vizualizált kép formájában megjeleníti. Az álom akár jó, akár rossz, az ébredés egy dimenziólépés.

Ez a fogalom több szempontból értelmezhető szerintem. Először is az általánosság: álomból való ébredés. Aztán egy kicsit sematizáltabb: egyik állapotból a másikba való átlépés. Aztán van még egy: tisztán látni egy helyzetet, mondjuk egy szerelemnél, a rózsaszín szemüveg levetése. Az idealizált párt objektíven látni. Az ébredést egyenlőnek tekintjük nagyjából az objektivitással. Visszatérni a valóságba.

Az ébredés szerintem feltételezi, hogy addig egy másik világban, egy teljesen más környezetben léteztünk, ami csak a miénk, csak a mi számunkra létezik, csak számunkra bír jelentéssel, jelentőséggel. Ezt azonban ritkán tudjuk, hiszen az álmainkban ritkán tudjuk, hogy valójában álmodunk. Benne élünk, olyan ez mint a Mátrix című film. Azt feltételezzük, hogy a másik ember is ugyanazt látja, ugyanazt a következtetést vonja le, holott ez egyáltalán nem igaz.

Az ember nem akar és nem is tud csak úgy egyszerűen felébredni, tekintve hogy nem tudja hogy álmodik. Nem is biztos hogy célja az egyénnek, mert elégedett. Megelégszik azzal, amije van. A jól ismert világgal, amit maga épített a meneküléssel, a kínok gyűjtögetésével, a problémák eltemetésével, a keserűséggel, az állandó önmarcangolással, amit megszokott, hogy az élete része. A figyelme csak ezekre fordul (ki árthat neki), csak ezt látja meg (mindenben ártó szándékot keres), az embereket csak az ő általa ismert kínon keresztül látja (mindenki ugyanúgy bántja), hiszen ettől retteg. Minden emberben keresi az önigazolást (én megmondtam…), hogy ez egy rossz világ (mindenki bántani akar), a jót olyan ideálokban határozza meg, ami számára mindig hiányt jelentett. Ahogy egy barátom mondja mindig, az élet 100%-ából 20% a probléma, a többi a megoldás része. Az ébredés előtt csak azt a töredéket látjuk, azt a 20%ot. A hiányokat, a problémákat, mások hibáit, mindent, ami alátámassza a félelmeket.

Ez, az az elégedettség, ami másoktól függ. Amíg csak akkor vagyunk kiegyensúlyozottak, ha mások úgy viselkednek, ahogyan mi elvárjuk, ahogy nekünk kényelmes, amíg azt gondoljuk, a többieknek kellene változniuk, nekünk egy szikrányit sem, amíg azt hangoztatjuk, hogy mindig a másik a hibás, hiszen ő bánt engem, addig még alszunk mélyen. Amíg nem ismerjük fel a saját szerepünket, döntéseinket a helyzetekben, a konfliktusokban, azt, hogy mi mennyit tettünk azért, hogy oda jussunk és mit nem tettünk azért, hogy kikerüljük, megakadályozzuk, vagy elfogadjuk, addig mélyen alszunk. A saját kis álmunkban, amiben mi ártatlan, szegény bántalmazott lelkek vagyunk.

Mindezt persze fűszerezzük a rettegéssel attól, hogy mások mit és hogyan tesznek velünk, vagy hogyan ártanak, megtaposnak-e és gyötörnek-e, vagy megtudják titkaikat. Ez a rettegés minden ajtót bezár köztünk és a 80% között. Aközt, amit valójában keresünk. A gyávaságra, a rettegésre és a homokba dugott fejekre keresünk igazolást minden egyes alkalommal, amikor problémába ütközünk. "Nem én vagyok érte a felelős…," vagy "mások kompetensek ebben…". vagy egyszerűen: "én ilyen vagyok, nem változom". Amikor a sors odatapos, az orrunkra koppint hogy változtatni kellene, mert ez a fejlődés, még inkább bebetonozzuk magunkat a fájdalmaink közé és semmi esetre sem ébrednénk fel. Mert nem hiszünk abba, hogy van más létezés. Mert szilárdan hisszük, hogy a szenvedés az élet.

Az ébredés olyan, mint a nyers tojás és a főtt tojás esete. Irreverzibilis. Aki felébredt, nem tud visszaváltozni, nem tud úgy játszani, ahogy az ébredés előttiek szeretnék és ettől a „nyers tojás” még inkább retteg, mert a főtt tojás még véletlen összetöri a hitét, hogy szenvedni kell. Ez ellen pedig körömszakadtáig harcol. Mert az ébredés egy idegen világ, ott minden máshogy működik. Ott szembe kell nézni a saját felelősségünkkel, ott szembe kell néznünk magunkkal, a hibáinkkal, amikről nem szeretünk tudni. Ott adni kell, ott szeretni kell és a szőnyeg alá söpört szemét felrobban, s mindazt amit eddig el próbáltunk rejteni, az most őskáosszá változtat minket, az életünk és mindazt, amiben hittünk valaha. Ez nem annyira vonzó, belátom. Az ébredésre nem mindenki érett, úgy gondolom, csak az, aki tud szeretni, aki akar is adni ebből a szeretetből másoknak. Ehhez pedig szeretni kell önmagunkat, szeretni a tetteinket, mindent, amit csak életünk során elkövettünk. Bűntudat, önvád, félelem és gyűlölködés nélkül. Kétségek nélkül. Mert minden egy felé mutat, bármit is tettünk. Az elfogadáshoz, a szeretethez és önmagunkhoz.

Nem kötelező felébredni. Lehet félni és kínlódni a bezárt ajtók mögött. De ne akadályozzuk azt, aki fejlődne, aki menne tovább az útján. Hiszen egymáshoz vagyunk kötve, bizonyos lelkek egymás nélkül nem érnek célt, így a leláncolt álmodó rabbá teszi azt is, aki felébredt. A paranoia, a rettegés, a féltékenység és alacsony önértékelés nem lesz sosem hasznos módszer, ezzel az ember a saját lelkét mérgezi elsősorban, a szeretteit meg tönkre teszi. Az egyetlen gyógyszer a szeretet. A bizalom és az elfogadás. Bízzunk a társainkban! Ezért vagyunk itt!

kép:net

A cikket írta: Ailet

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Én tudom, hogy te valami másra szeretnéd tőlem kapni a választ... nem biztos, hogy meg tudom adni rá, ha egyszer nem ismerem. Létezhet, azt nem vitatom, de mi is?... hiszen a saját életformámat is a tudatosságra építem és építettem a múltban is... Nem rugaszkodhatok el ettől, ha a lehetőségeimet korlátok között vagyok kénytelen élni... Az lehetett volna a kitörési pont számomra, amikor viszont felébresztettek. Álom és valóság határa volt ez. Talán a megoldás lehetett volna. Számomra érthető és értelmes álom volt, amin nem sikerült átlendülnöm... Nem tudom érthető e?

Mivel nem ismerek más egyebet, csak a fizikai létet, esetleg az álom és valóság határát, így nem is tudom létezik e ettől összetettebb, szerteágazóbb valami...

Köszönöm válaszod. Értelek. Azért köszönöm hogy időt szántál rám.
Pusz:A

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Éva!
Ez is egyfajta ébrenlét/álom konfliktus. Ha jól sejtem te lélekben még mindig dolgozol, tevékeny és céltudatos ember vagy. Erre mondja bölcs anyám, hogy amíg terveid vannak, addig élsz.... :D
Jelen esetben én azért egy picit másféle ébredésről szerettem volna írni, amit inkább lehetne spirituális éberségnek hívni. Az a fajta tudatos életforma ez, ami által értelmet nyer minden álom, minden kín, minden döntés és minden egyes tett a lét során. Nem szeretnék azon vitázni, hogy a spiritualitás létezik e, vagy igaz e, inkább lendüljünk át ezen. A kérdésem az, ha létezik... mi van akkor? Ha van a létnek valami összetettebb, folyamatosabb és szerteágazóbb folyamata, mint a fizikai 3D-ben eltöltött hétköznapok, akkor mi is az értelme, miért és hogyan tovább akkor? Szerinted?
Pusz:A

Én tudom, hogy te valami másra szeretnéd tőlem kapni a választ... nem biztos, hogy meg tudom adni rá, ha egyszer nem ismerem. Létezhet, azt nem vitatom, de mi is?... hiszen a saját életformámat is a tudatosságra építem és építettem a múltban is... Nem rugaszkodhatok el ettől, ha a lehetőségeimet korlátok között vagyok kénytelen élni... Az lehetett volna a kitörési pont számomra, amikor viszont felébresztettek. Álom és valóság határa volt ez. Talán a megoldás lehetett volna. Számomra érthető és értelmes álom volt, amin nem sikerült átlendülnöm... Nem tudom érthető e?

Mivel nem ismerek más egyebet, csak a fizikai létet, esetleg az álom és valóság határát, így nem is tudom létezik e ettől összetettebb, szerteágazóbb valami...

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Hogy ez mennyire így van... ma is pl. éppen a fizetési cédulámat akarták velem aláíratni, az ajándékot már megkaptam, amikor durván felébresztettek... először nem is akartam tudomásul venni, hogy reggel van és az egészet szinte valóságnak éltem meg, és felháborodtam, hogy a cél előtt, megakadályoztak ebben... nem először... mert van egy másik álmom, szinte ugyanaz körül forog, hogy egy évet dolgoztam szinte ingyen és már-már realizálódhatott volna, hogy megkapom a fizetséget, de valami mindig közbejött... hol ezzel, hol azzal magyarázták az elmaradás okát... mire megtudhattam volna, mindig felébresztettek. Már-már valóságosnak hittem, hogy én azt az évet valóban ledolgoztam ingyen és bérmentve... de rá kellett jönnöm, mindezt csak szerettem volna. Álom volt az egész. Mint ahogy az is álom, hogy nekem van valahol egy lakásom, ahová mindig is el szeretnék jutni, de pont, amikor az akadályokat leküzdhetném, valaki mindig felébreszt... Hát ez így nem járja! :-)
Tudod Ailet, az a gond, hogy már az álmomban sem bízhatok!...

Szia Éva!
Ez is egyfajta ébrenlét/álom konfliktus. Ha jól sejtem te lélekben még mindig dolgozol, tevékeny és céltudatos ember vagy. Erre mondja bölcs anyám, hogy amíg terveid vannak, addig élsz.... :D
Jelen esetben én azért egy picit másféle ébredésről szerettem volna írni, amit inkább lehetne spirituális éberségnek hívni. Az a fajta tudatos életforma ez, ami által értelmet nyer minden álom, minden kín, minden döntés és minden egyes tett a lét során. Nem szeretnék azon vitázni, hogy a spiritualitás létezik e, vagy igaz e, inkább lendüljünk át ezen. A kérdésem az, ha létezik... mi van akkor? Ha van a létnek valami összetettebb, folyamatosabb és szerteágazóbb folyamata, mint a fizikai 3D-ben eltöltött hétköznapok, akkor mi is az értelme, miért és hogyan tovább akkor? Szerinted?
Pusz:A
Hogy ez mennyire így van... ma is pl. éppen a fizetési cédulámat akarták velem aláíratni, az ajándékot már megkaptam, amikor durván felébresztettek... először nem is akartam tudomásul venni, hogy reggel van és az egészet szinte valóságnak éltem meg, és felháborodtam, hogy a cél előtt, megakadályoztak ebben... nem először... mert van egy másik álmom, szinte ugyanaz körül forog, hogy egy évet dolgoztam szinte ingyen és már-már realizálódhatott volna, hogy megkapom a fizetséget, de valami mindig közbejött... hol ezzel, hol azzal magyarázták az elmaradás okát... mire megtudhattam volna, mindig felébresztettek. Már-már valóságosnak hittem, hogy én azt az évet valóban ledolgoztam ingyen és bérmentve... de rá kellett jönnöm, mindezt csak szerettem volna. Álom volt az egész. Mint ahogy az is álom, hogy nekem van valahol egy lakásom, ahová mindig is el szeretnék jutni, de pont, amikor az akadályokat leküzdhetném, valaki mindig felébreszt... Hát ez így nem járja! :-)
Tudod Ailet, az a gond, hogy már az álmomban sem bízhatok!...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: