újabb események régebbi események további események
00:20
lumsefoGopy regisztrált a weboldalra

A tanácsadó (4)

Látogatók száma: 52

A levél

A férfi a kezébe fogta a levelet és könnyes szemekkel olvasta ezerszer és ezeregyedszerre is.
"Kedvesem! Vigyázz majd magadra, én többé már nem tehetem. Vigyázz a gyerekekre, már itt a földön csak neked lesz rá lehetőséged.
Mit írhatnék még neked így utoljára?
Megfoghatatlan, hogy miért nem a fény. Talán, mert soha nem a vizualitásban éltem. Mindig is a gondolataim voltak, amik irányítottak. Az érzés sokkal többet jelentett nekem, mint a szimpla látvány. A világot nem a retinámra vetített képen keresztül ismertem meg, hanem a keletkezett érzések illatán át. Az agysejtjeimbe vésett szúrós szag. Amikor megláttam valamit, társítottam hozzá egy gondolatot. Ami a múltból megmaradt, az sem a fény volt; nagyanyám sziluettje, csak fogódzó az emlékéhez, apám arca, csak vonalak összességéből állt össze bennem, elmúlt barátaim, számomra fontos emberek képei, csupán csak fotóként maradtak meg a fejemben. De ami az árnyékuk párlatából mögöttük maradt, az temérdek. Így maradjak meg én is számodra. Tapintás. Ölelés. Szeretet. Hiány. Üresség. Barátság. Szerelem. Szédülés... Sok-sok elemi részecske. Impulzus, amik mi voltunk egymásnak.
Ezt tanítsd a gyermekeinknek is! Legyenek emberek, társak... használják az ösztöneiket. Szeressenek, mint mi egymást.
Egy fontosat szeretnék még írni így utoljára neked. Kívánságom, parancsom... követelem, hogy nem adhatod fel!"
A férfi felnézett az olvasásból. Kicsit elmerült az emlékeiben. - Soha nem parancsolt nekem - gondolta sokadszorra is, majd folytatta tovább az olvasást.
"Tudom, hogy kell majd idő, lesz amikor összetörten, csak a túlélés ösztöne fog előrevinni. De ne felejtsd, kötelességed a gyermekeinken kívül magaddal is törődnöd.
Értem is, miattam...
És lesz, amikor túl kell lépned rajtam. Nem az emlékemen, az örökre maradjon csak meg. Felejthetetlen éveink voltak együtt. De el kell jönnie annak is, aki majd a helyembe lép. Segíteni foglak a választásodban, érezni fogod, amikor ott lesz és kopogtatni fog az ajtódon.
Örökké veled maradok... Talán egy másik életben...
a Te Lucád"

És az ágy végre kényelmes volt neki, ma először pihentetően kellemes társaként aludt el benne.

A cikket írta: Pinokkió

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: