újabb események régebbi események további események
16:54
Promotionantaf regisztrált a weboldalra
16:36
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
16:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

A tölgy, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

Látogatók száma: 187

A barát segít a bajban. Ki tudhatná ezt jobban Tysonnál? A sok segítségéért cserébe, amit kaptam eddig tőle, egy egyszerű kis mesét ajánlok most Néki.

Hat hete egy csöpp eső sem esett. A szárazság sanyargatta a vidéket. Növény és állat az életet adó vízre várt. De a mai napon a sárga tűzgolyó minden eddiginél hevesebben égette szerte a tájat. Az égszínkék égbolt látványát, néha egy-egy szürkébb, fodros bárányfelhő csúnyította ugyan, de közel-távolban véletlen sem volt várható egy párától teli, kövér esőfelhő érkezése. Az erdők, mezők is az öreg nap pihenéséért imádkoztak, de láthatólag kevés sikerrel.
Az erdőszélen egy idősödő tölgyfa emelkedett. A fa hűvösében két apró kisgyermek játszadozott. Egy ötéves fiú és egy négyéves lány. A kisfiú korához képest magas, hamiskásan mosolygó, kis rosszcsontnak nézett ki. A lányka kerek pofijával, aranyos, copfba fonott hajával vidáman nevetgélt.
- Hozzunk még inni Tölfinek? - kérdezte a fiútól.
A fiú válasz nélkül megragadta a lány előtt heverésző egyik üres homokozóvödröt, felpattant és elindult a tó felé... majd pár lépést megtéve visszafordult a lány felé.
- Akkor jössz Katica? - kérdezte.
A lány felállt, és a másik vödörrel a kezében a kissrác után szaladt.
Az út egy darabig kissé emelkedett, majd egész a tópartig lejtett. A gyerekek könnyeden szaladtak. A tavat a környező hegyek egy kis gyöngyszemeként ölelték körbe. Futás közben a fiú a tó tükrén gyémántként meg-megcsillanó napsugarakat pillantott meg.
- Nézd de gyönyörű! - állt meg, és ujjával a tó felé bökött. Ott a vízen... tündérek táncolnak - mondta lelkesen.
A lány is megállt, pont a fiú mellett, és erősen nézett a mutatott irányba. De semmit nem látott. Csupán a tavon megcsillanó szikrázó napsugarak verődtek vissza feléjük.
- Nem látom a tündéreket. Hol vannak? - kérdezte a másikat.
- Ott te butus! Ott ni! - és a fiú még egyszer ugyanoda mutatva, közelebb hajolt a kislányhoz, kicsit a fejét is megfogva, a fények irányába fordította. - Hunyorogj csöppet, akkor jobban látod - mondta kedvesen.
A lány kicsit hunyorított... és tényleg meglátta a táncoló tündérfényeket.
- Én is látom! Én is látom! - kiabálta örömében. Ez csodálatos. Gyerünk, nézzük meg őket közelebbről!
Amikor a vízhez értek, egy kóbor, nyájától elszakadt bárányfelhő pont eltakarta a napot. A lány szomorúan megmerítette a vödrét.
- Ma már kitáncolták magukat... - mondta elgondolkodva a fiú. Siessünk vissza a szomjas tölgyünkhöz!
A két gyermek teli vödrökkel robogott vissza a tölgyfához. Az út az erdőn keresztül vezetett, a hegyoldalban. Az ösvényt amerre jártak, csak az ő picurka gyermeklábnyomaik taposták. Bejáratott csapás volt ez. Nem egyszer tették már meg ezt a nem kis távolságot az öreg barátjuk kedvéért. Az pedig hálás volt, ebben a melegben is hűs árnyékot nyújtott nékik. Amikor megérkeztek, mindketten a hatalmas tölgy tövére locsolták az iciripiciri vödrük tartalmát, és boldogan nézték a hálát intő leveleket.
- Látod ott - mutatott fel a kislány -, az a levél köszönetet int nekünk.
És a fiú mosolygott... ő már nagy volt, tudta, hogy nem csak egy levél, az egész tölgyfa lelke mond nekik köszönetet.

Egy nap múlva eleredt az eső.
- Látod - mondta a fiú -, ma ő segít nekünk.
És a két gyerek vidáman játszott tovább az esőben, a fájuk alatt.

A cikket írta: bokorur

12 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tisztelt Tanár Úr!
Köszönöm ezt a megtisztelő cikkett! A rossz csont gyerek akár én is lehettem.
Tyson
Tisztelt Tanár úr!
Gratulálok, végre egy könnyed vidám kis cikk Öntől is! Nekem tetszenek a régivágású, aranyos gyerekek. Jó volt olvasni.
Üdvözlettel,
Pinokkió
Kedves Bokor Úr!

Ez a mese nagyon érzékeny és finom kis szökkenése az élet igazi szépségének. Köszönjük!

Pussz, Tündér
miért van az, hogy én mindig csak önző és undok gyerekeket látok, akik futball ürügyén egymást rugdossák, hülyézik, káromkodnak, a lányokat elzavarják, vagy ha már nagyobbak, akkor ugye...
egy játszótérre néz az ablakom, tudom, hogy miről beszélek.
De kedves! Úgy látszik ahogy öregszünk egyre inkább az ilyen kis bugyuta mesék, visszaemlékezések, képzelgések vannak jó hatással a lelkünkre... Ma is megcsodáljuk a természetet, megállunk egy-egy pillanatra, és visszanézünk, de ennyire kifejezően talán nem jut el a tudatunkig se, amit látunk. Elfelejtettük volna milyen az, rácsodálkozni valamire, ami gyönyörű, csodaszép, mesés?...
Önnek sikerült! :-) Mert már szinte gyerek... :-)
Gratulálok!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: