újabb események régebbi események további események
09:29
Marthagualf regisztrált a weboldalra
15:20
RaymondUnisa regisztrált a weboldalra
14:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
14:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:32
KEZfdOvrpnTMlA regisztrált a weboldalra

Ne legyen kiszámíthatatlan

Látogatók száma: 43

Azt gondolom, a mai nap, Halottak napja sorsdöntő az életemben. Miért?

Úgy indult a napom, mint máskor, álmatlan éjszaka után a reggeli kóválygás, derék-egyengetés, kávé ivás...A többi naptól eltérően megbeszéltük a keresztfiammal, hogy ma megyünk el Miskolcra a temetőbe, ahol a szüleim nyugszanak. Minél jobban telik az idő, annál jobban örülök, hogy e látogatást egy évben egyszer-kétszer még megtehetem. Mindig végtelen megnyugvást érzek, valahányszor túl vagyok ezeken az utakon. Készülődtem, úgy volt, hogy az én kocsimmal megyünk. Egész nyáron semmi gondom nem volt a kocsival, egy kedves ember,-talán nevezhetem barátomnak-tanácsára ha megjöttem valahonnan, levettem a negatív sarut, ha mentem, visszatettem. Ugyanis valami lopja az áramomat, még nem jöttem rá, hogy mi...Tehát ma is beindult, megálltam a keresztfiam háza előtt, vártam, majd jött, elhelyezkedtünk, aztán hajrá!-lett volna, de a kocsi megmakacsolta magát, eszébe sem volt beindulni. Végűl az ő kocsijával mentünk.
Az úton aztán elgondolkodtam és itt adok választ a saját kérdésemre. Mi történt volna, ha mondjuk egyedül megyek, leparkolok Miskolcon a temető előtt, aztán a látogatás végeztével ottmaradok mozdulatlanul? Még indító-kábel sem volt nálam. Egyébként már az előző napon történteken is elgondolkodhattam volna, mert akkor biciklivel tettem meg egy elég nagy utat, aminek a vége egy nagy esés lett, mert a nadrágom szára beleakadt a pedálba. Barátnőm többszöri figyelmztetése felett mindig elsiklottam, aki többször megróvott, hogy az én koromban már nem ajánlatos tekerészni.Tényleg, mi történt volna, ha eltörik a combcsontom vagy egyéb "alkatrészem"? És még számtalan esetben tehettem volna fel a kérdést: mi történt volna, ha...?
Most halt meg egy velem egyidős barátnőm, volt osztálytársam. Hirtelen, -nagyon megrendített.
Egyébként nem értek egyet azzal a mondással, hogy éljünk a mai napnak, adjunk meg mindent magunknak a lehetőségekhez képest, éljünk úgy, mintha ez lenne az utolsó napunk. Ezek szerint ne tervezzünk semmit előre, ne legyenek céljaink arra a kis időre sem, ami még hátra van? Csakhogy másnap kezdődik minden előről! Akkor már csak cél nélkül ténferegjünk?
Kedves kortársaim, azt gondolom, éppen ideje, hogy egy kicsit magunkbanézzünk. Többesszámban írtam, mert szerintem nem vagyok egyedül...
Tehát épp' ideje átgondolnom-mégha talán a sors közbeszól is, hogy a hátralévő kis időnket korunkhoz igazítva, meggondoltan éljük. Vegyük figyelembe, mit bírunk el és mit nem.Mert "belül" ugyan fiatalok maradtunk, de kívül?- gondoljuk csak meg! Mert másnap is felkelünk, ha e szerint élünk. Túlélünk...
/BI/
Kép: Net

A cikket írta: Ilona

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: