újabb események régebbi események további események
19:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:29
Marthagualf regisztrált a weboldalra
15:20
RaymondUnisa regisztrált a weboldalra

Egy esős nap krónikája

Látogatók száma: 21

Egy nap a 400 ágyasban...

A tegnapi esős nap reggelén a következő sms fogadott:

Szépregelt
krumplistészta
lesz kolbászal.te
fuzhetsz anyuék
dokinál lesznek.

(Betűről betűre idéztem)

Krumplis tészta kolbásszal? Még sosem hallottam ilyet. Na majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből, de most nem érünk rá, készülünk Pécsre.

Készülés. Etetés, reggeli. Harc a macskákkal a földszinten, dilemma, hogy kint vagy bent maradjanak-e, anyákkal vagy anélkül? Aztán döntöttünk, a zord időjárásra való tekintettel mindenki maradhat bent.

Indulás, esernyő kinyit, séta a kocsihoz a kertek alatt, 4 perces út. Kocsiba be, én vezetek, Pécsre, 50 km, esik. Nem szeretem, nem látszanak a felfestések rendesen az úton. Indulok, 120km/h sebességgel előznek mások az özönvízszerű esőben, menjetek csak. Vizenfutás, ablaktörlőlapátok maximális teljesítményen, nyomom a gázt, hozom a magam 90-95km/h megszokott sebességét. Folyamatosan előznek őrült sofőrök, majd én is előzök egy lassan cammogót, mondom a férjemnek ez biztos nő, miért nem megy már? Előzöm, kérdem:
-Nő volt?
-Nem, férfi. -hangzik a válasz.

Beérünk a városba, hosszú, kígyózó sor. Mi van itt? Lassan araszolunk, már vagy 3km óta. 1-2 sebességben csigatempóban haladunk, a hűtővizem mindjárt felforr, gőzölög a motorháztető. Végre meglátom: hídfelújítás, félsávos útlezárás. Gépek, világító mellényes munkások a szakadó esőben. Szegények biztos bőrig áztak már. Na, végre odaérünk, zöld nekünk is, megyünk tovább.

Megérkeztünk a célba, majdnem, ingyenes parkolóhely keresés. Máskülönben 200Ft/h. Egy eldugott utcában találunk helyet, múltkor is itt voltunk, magnólia utcának neveztem el, egyébként Fogaras utca. De két gyönyörű Magnólia fa van ebben a kis zsákutcában, virágzott az elmúlt alkalommal. Kocsiból ki, esernyő elő, kinyit, indulunk.

Klinika, ismerős arcú portás, újságos, bazáros, könyvárus, büfé, péksüteményillat, na menjünk inkább. BELGYÓGYÁSZAT recepció. Két asszisztensnő ül a pult mögött, egy szőke és egy barna. Besorolok a barnához, tetszik a nézése, emlékeztet valakire, csak négyen állnak előttem. Telik az idő, nem halad a sor, közben a szőkénél elfogynak, a barnámnál marad a 4 fő. Átsorolok a szőkéhez. Gondolhattam volna, múltkor is ő volt a gyorsabb. Erre átmegy segíteni a barnának. Jaj, mikor kerülünk így sorra! Közben a modern üvegtetőből csepeg az eső a fejünkre. Röpke fél óra alatt végzünk, mehetünk tovább.

Célba érünk, Belgyógyászat, 2. vizsgáló. Még van is két hely az ajtótól távolabb, leteszem magam, férjem még vár az asszisztensnőre, hogy beadhassa a papírjait. Körülnézek, van-e valami olvasnivaló.

Földszint
RADIOLÓGIA
-Röntgen
-Ultrahang
-Mammográfia
-CT
-Angiológia

Olvasom a sűrűn nyíló üvegajtó egyik szárnyán.

ORTOPÉDIA
BELGYÓGYÁSZAT recepció
SZEMÉSZET recepció

Olvasom a nem nyíló másik szárnyán. Mellettem a fotocellás ajtó serényen ki-be nyitódik-záródik. Tolókocsis betegeket tolnak keresztül, amióta itt ülök vagy 20 perce már az 5. legalább. Nézelődök, mindenütt idős emberek, egy fiú kivételével, mi vagyunk a legfiatalabbak. Nekünk se itt kéne lennünk.

Közben jön egy férfi, nem is, nő, csak férfias, elnéztem. Megkérdezi, a fiatal fiútól, hogy hol van az EKG, ő persze nem tudja. Bóklászik egy darabig, odajön hozzám, lehajol közel -na ezt nem szeretem, belépett az intim szférámba, nem engedtem be. Megkérdezi tőlem is, én meg a férjemre mutatok, hogy kérdezze meg a sötét pulcsist, a férjemet, ő biztos tudja.
-Őt már kérdeztem, nem tudja...Ja, a sötét pulcsist! -kiált fel és odamegy.
Mellesleg a srác világos pulcsiban volt, és jóval fiatalabb is nálam, vagy én nézek ki fiatalnak, nem tudhatom. Na, férjhez adott a hölgy. Kellett ez nekem? Legközelebb majd lecövekelek az uram mellett.

Férjem még mindig várja az asszisztensnőt, de nagyon elfoglalt ő is, sok a beteg. Közben megáll mellette valaki, az ex kollégájának néztem. Azok szokták üdvözölni. Viszontlátás öröme ragyog fel arcukon. Beszélgetnek. Szófoszlányokat hallok csak...
-Vannak gyümölcsfáink... -hallom a férjem hangját. Akkor már tudom, hogy miről beszélnek.

Telik az idő. Unatkozok, írok hát nektek egy A/5 borítékra. A fotocellás üvegajtó sűrűn nyílik-záródik. Betegek jönnek-mennek. Ápolók és ápolónők jönnek-mennek. Asszisztensek és orvosok jönnek-mennek. Emberek jönnek-mennek. Mentős jön, rám néz, továbbmegy. Jobbom mellől kellemes beszélgetés kerekedik. Egy csinos tájszólással beszélő hölgy fedezi fel ismerősét.
-Hogy megy a bót? -kérdezi -Szombaton, vasárnap vótak sokan?
Piacozik az ismerőse, mint tudtam meg, horvát férfi, hallom később, ahogy a fiával beszélt. Összegyűlik mindkettőjük családja, bemutatkozások, aztán mennek is vérvételre. Csend lett. Múlnak a percek.

Á, most látom, hogy férjem talált két helyet az ajtó mellett. Int nekem, én meg már ugrok is, mielőtt megint férjhez ad valaki, ezúttal esetleg a horvát férfihoz. Összekapom az esernyőket, táskát, repülök. Leülök mellé, látja sűrűn teleírt borítékomat.
-Dolgozol? -kérdi.
Odaadom hadd olvassa, tetszik neki. Közben visszajön akit ex kollégájának néztem, kiderült, hogy egy általam még nem látott nagybácsija. Bemutatkozás, puszi -ezt se szeretem, miért nem elég a kézfogás, sosem értettem, na sebaj kibírom. Beszélgetnek a fiúk, majd elmegy a rokon. Unom magam már megint.

Előttem kb. 50-60 éves hölgy, aranyhajú, aranyruhában, aranytáskával és aranycipőben. Tiszta arany! Érdekes jelenség. Megkapja a leleteit, majd távozik. Férjem szerint doktornő lehet, mert Sziát köszönt a dokinak.
Nézelődök, előttem egy ősz hajú bácsi, nagy piros krumpliorral, olyan kedves bohócos benyomást kelt. Sötétkék, csíkos kardigánjában ülve szemügyre veszi az elhaladókat. Most kijön a vizsgálóból egy zöld kosztümös hölgy, kimondja a férjem nevét és a bohócorrú bácsihoz lép. Házaspár.

Férjem bemegy. Végre! És még csak 11h múlt, időben vagyunk, ültünk már itt 14h-ig is valamikor. Rájövök, hogy egyedül maradtam. Kezdődik a rettegés. Vajon mit mond neki? Kap kezelés vagy sem? Tudom, az eredménytől függ, de mégis, vajon mi zajlik bent? Vajon mi? Vajon mi? Bestresszelek.

Közben egy idős házaspár megy el előttem, a feleség nyakán nagy sebtapasz. A következő egy duci anyuka a kisfiával, odamennek két férfihoz, vajon melyik az apa?

Még mindig bent van a férjem, vánszorognak a másodpercek. Vajon mi van bent? Vajon mi? Izgulok.
Végre nyílik az ajtó és kijön, vigyorog. Kell ez nekem, aztán mondja, hogy ha nem lesz jó az eredménye akkor a doki szavajárásával élve meginfundálják. Majd küldi az eredményt postán, meg a behívót, ha kell. Jaj, addig még stresszel-hetek.

Menjünk tovább vérvételre.
Uff, ez kemény, vagy 40 ember vár. Mi van ma itt? Ha csak 25%-uk hozzátartozó, akkor még 30 vérvételt kell megvárnunk. Beadjuk a papírokat várunk. Közben csörög a mobilom, felveszem gyorsan, mert elég feltűnő a csengőhangom, trombita kakaskukorékolással, egyéb zajokkal.
-Mikor jöttök? -érdeklődik az ebéd megrendelője, a reggeli sms feladója.
-Talán 16h-ra ott leszünk, ahogy itt körülnézek -válaszolja az uram.
-Nem, szerintem 14h-ra már ott eszünk -reménykedek.

Közben kiszúrók egy ezüst szandált, mi van, megint ez a divat, le vagyok maradva a fekete cipőmmel. Meglátom besuhanni az aranyruhás hölgyet. Most kiderül, hogy doki-e, ha előbb bejut, mint az átlag. Beadta a papírjait, majd 3 perc múlva behívták, jó neki -gondoltam. Szerencsére utána már párom is sorra került. Nagyon sokáig van bent. Már hárman kijöttek, akik utána lettek még behívva. Stresszezek. Mi tart már ennyi ideig? Legalább bemehetnék én is. Ez így borzasztó. Végre kijött, mindkét karján tapasz. Két bökésből a másodikra sikerült is az összes kémcsőbe vért venni.

Most aztán irány Darány! Séta a kocsihoz, bezuhanunk az ülésre, haza, de előbb még főzök egy krumplis tésztát kolbásszal, amíg férjem összerak egy új számítógépet az ismerősünknek. Estére haza is értünk.

A cikket írta: Virág

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Sajnálom... és mi lett utána?
Ez nekem egy eléggé nehéz nap lett volna. Utálok várni és ilyen helyeken és is stresszelni szoktam mint te. Tavaly Januárban a gégészeten azt mondták, daganat előtti állapotban vannak a hangszálaim. Küldtek inhalálásra, reggel fél nyolcra ott kell lennem minden nap, ne aggódjak, majd soron kívül bemehetek, mert nem akasztom meg a rendelést. Mások nem így látták. Amikor a harmadikon voltam és kijöttem egy nagyra nőtt nem idén barnult ember hátba vágott. Gondolom ő is stresszes volt.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: