újabb események régebbi események további események
00:20
lumsefoGopy regisztrált a weboldalra

Egy év

Látogatók száma: 70

Évánk egy nem túl régi naplóbejegyzésemhez azt írta, hogy írhatnék már magamról, magunkról, gyerekről, családról, mi és hogyan változott meg az életünkben Levi születésével. Megpróbálom.

Levente egy éves lesz jövőhéten. Azt hiszem, ez pont jó alkalom egy kis összegzésre. Ne várjatok irodalmi remeket, tudjátok, én életmesés vagyok, de megteszem, ami tőlem telik.
Egy kisbaba mindig megváltoztatja egy család életét, akkor is, ha csak apa és anya volt előtte, hát még, ha nagyobb testvérek is vannak! Sok helyen olvasom, hogy igazából a kicsinek kéne alkalmazkodnia hozzánk, hiszen ő érkezett utoljára. Én ezzel a megállapítással nem feltétlenül értek egyet és nem is tudok azonosulni vele.
Mi próbáljuk úgy csinálni a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen, lehetőleg ne akadályozzuk egymást és a kicsit sem semmiben. Gondolok itt arra, hogy ha alszik, akkor halkabban vagyunk. Nem járunk lábujjhegyen, de azért nem is zörgünk vagy hangoskodunk direktben. A zörgésben és a hangoskodásban úgyis remek partner az összes szomszéd, én már nem tetézném.
Levi egyre ügyesebb, már totyog magától jó pár lépést, a baba, mama, apa, tátá, pápá szavakat mondja és lelkesen ismételgeti. Érdeklődő, okos gyerek és ezt nem az anyai büszkeség vagy elfogódottság mondatja velem. Jó étvágya van, imád a levegőn lenni, mostanában kezdi az autókat és az állatokat nézegetni. Rajongva szereti a testvéreit, a nagyszüleit, a keresztanyját.
S, hogy mi az, ami igazából megváltozott körülöttünk? Elsősorban az alvásra fordított idő mennyisége. Decembertől nem igazán volt egyetlen átaludt éjszakánk. Fogzás, mozgásfejlődés, szeparációs szorongás, ilyesmik. Tényleg volt egy időszak, amikor még a vécére sem tudtam kimenni tőle, mert ordított utánam. Most mondhatnánk, hogy régen ezzel sem foglalkoztak ennyit, manapság mindenre gyártanak elméleteket. Mondta is a férjem, hogy nem kéne ennyi mindent összeolvasgatni a babákról, mert két egyforma gyerek úgy sincs, én viszont szeretem tudni, miért nem alszik a gyerek, ha egyébként éppen más baja nincs, csak az, hogy még álmában is gyakorolja a különböző mozgástípusokat.
Szóval, kipihentnek épp nem mondanám magam, de azért vannak jobb éjszakák is, és igazából már nincs annyi sírás, sőt, semennyi. Most hisztikezdemények vannak. Meg önállósodás. Már egyedül akar elaludni, több-kevesebb sikerrel. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy leteszem a mi ágyunkra (a kiságy elég szűkös ehhez a próbálkozáshoz), aztán ő is lefekszik a párnára, úgy tesz, mint aki el akar aludni, aztán felül, játszik két kört, beszél, majd újra lefekszik. Az alvás szót érti, ha meghallja, már dől is a párnára, csak nem marad ott huzamosabb ideig. Néha kell egy óra is, mire végre teljesen elalszik.
De mindig azzal biztatom magam, hogy lesz ez jobb is.
A másik dolog, ami megváltozott, az a férjemmel egymásra fordított idő mennyisége. Sajnos, mi csak ketten vagyunk egymásnak, anyósomék a fővárosban laknak, így a hétköznapok Levi körül forognak, segítség híján magunk vagyunk. Persze a nagyok segítenek a házimunkában, de a kicsit nincs kire bízni.
És mikor azt írom, hogy az egymásra fordított idő mennyisége csökkent, ez igaz, de a minőséget nem befolyásolja, mert az estéket igyekszünk tartalmasan eltölteni. Azt hiszem, ez nagyon fontos, ha már ilyen helyzetben vagyunk. Különben meg jön a nyár, ha felmegyünk a nagyszülőkhöz, ők örömmel vigyáznak Levire, mi pedig végre eltölthetünk majd pár órát kettesben.
Éva még azt is kérdezte, mi a helyzet súly-ügyben. Nos, jelentem, tartom a szülés előtti versenysúlyomat, plusz-mínusz pár kiló, de igazából ennek nincs is túl nagy jelentősége.
Soha nem voltam egy modellalkat, a férjem szeret, más nem számít.

A végére annyit mondanék, hogy minden fáradtság és kialvatlanság ellenére kijelenthetem, hogy az életben a legcsodálatosabb dolog anyának lenni, anyává válni.
Nincs az a pénz, karrier, nincs semmi, ami a kis ölelő karok adta boldogságot és feltétlen szeretetet tudná nyújtani.

A cikket írta: anubis

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Követlek benneteket facen napról-napra. Ez az önálló alvás inkább önálló nem alvás :-) egy kis esti huncutkodás. Nem baj az, csak egészség legyen! :-) Hagyd a könyveket, mindent jól csinálsz!
Szia Anubis!
Most értem ide :D Bocsi!
De Levi nem fut el... még... annyira ;-)
Örülök, hogy ez ilyen szépen alakul nálatok!!! Komolyan!!!
Sok boldogságot, jó egészséget nektek!
Puszi, üdv,
Pí.
Szia, Anubis!

Nagyon aranyos Levi, azt teszi, ami a dolga! Felfedezi a világot és foglalkoztatja a szüleit! Hiszen egy éves!

Jó egészséget és sok örömet mindannyiótoknak!

Puszi: Yolla
Köszi Anubis!

Gratulálok a cikkhez. Ügyesen összehoztad. Persze nem lehet nehéz akkor, ha a gyerekről írunk. A szeretet vezeti a kezed még akkor is, ha nem kevés fáradság van mögötte. Ez arra is jó lesz majdan, a könnyebb visszaemlékezést is segíteni fogja. Milyen volt Levi egy éves korában... és közben te sem jössz ki a gyakorlatból.
Egy kis kikapcsolódás neked is jár. :-)

Puszilom Levit és vigyázzatok egymásra!

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: