Madárnak születtek..
Látogatók száma: 44
Ezzel az írásommal azoknak a jó embereknek szeretnék köszönetet mondani, akik ezt az örömet okozták, mindezt számunkra lehetővé tették. Önzetlenül segítenek, nem gördítenek elénk akadályt, és a jövőben végre a saját utunkon engednek járni..
Akkor szeretném veletek megosztani ezeket az öröm pillanataimat, amikor éppen jelen vannak az életemben. Hogy érzékeltessem is, ilyenkor úgy érzem, kékebb az ég kékje, zöldebb a fű zöldje és körülöttem szebb lett a világ, nagy a nyüzsi, vagy épp ellenkezőleg béke és nyugalom lett, benne te és ő, és mindannyian, akik örülni tudunk még a másik örömének.
Hát ilyen érzéseket hogyan is tudnék másként leírni, mint egyenesen.. (Valaki lentebb mégis azt írta, "rébuszokban" beszélek... Valami igazsága van, de a válaszomban kifejtettem, hogy kell lenni némi titokzatosságnak is ebben a dologban, nem véletlen.)
Velem most madarat lehetne fogatni, de hogyan, ha egyszer messze vannak tőlem, nagyon elfoglaltak, azok is a saját életüket kopácsolják éppen össze a szomszéd fáján. Harkálynak születtek!
Én meg emberből vagyok, építem a jövőt, aki szeretném kikiáltani a világnak, hogy nem vagyok már egy szárnya tört madár, annak már majdnem vége. Több évtizedes békétlenséget hagyok magam mögött, már csak pár nap választ el azoktól az akadályoktól, amik ledőlni készülnek, hogy igazán szabadnak érezhessem végre magam, magunk, ha úgy tetszik.
Nem pedig a megalkuvás, amit kényszerből ki kellett állnom hosszú éveken keresztül és amit - őszintén - ki nem állhattam.. Annak lesz egyszer s mindenkorra vége..
Milyen egyszerű lett volna pedig kivitelezni ezt a nem halva született ötletet már réges-rég, és mennyire elérhetetlennek tűnt ez még pár héttel ez előtt, a mai napig.
És akkor történt meg a csoda, a fordulat, amikor minden reményem elveszni látszott. Lépnem kellett, nem kicsit, nagyot, mert milyen is az ember cél nélkül? Hát céltalan..
A jövőt illetően pedig nekem még céljaim vannak, nem is kevés. A saját utamat szeretném járni egyenesen, már flikk-flakkok nélkül. Nem leszek kíméletes, amikor a kerítéseket a két kezemmel le kell döntenem, majd újra felépítenem, de azt már nem csak egyedül, magamnak.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az utolsó kétszavas mondatom lépett érvénybe!
"Kell ennél több? "! Nem, mert ez az életben az egyik legfontosabb, akkor jön a segítség....!
Puszi
Puszi
Miért beszélsz rébuszokban, Éva?
Kedves Feri!
Nem kételkedem az éles látásodban, sem az érzéseidben, főleg a magaméban. Hát, ha még kézzel-lábbal, vagy némi gesztussal, testbeszéddel is kifejezhetném pillanatnyi hangulatomat, öröm pillanataimat, mert az lenne ám az igazi! Már csak a jobb értés kedvéért. Így marad az írás, az egyetlen közvetett kommunikáció eszköze, a burkolt fogalmazásaimmal, de a lényegen ez mit sem változtat, hogy velem most madarat lehetne fogatni, ha hagynák.. :-)
Egy régóta megoldásra váró gondomat oldotta meg valaki egyetlen megvalósítható lépéssel. Ehhez nem kellett más, mint nyíltnak, őszintének lenni és némi segítő szándék a részéről. Kell ennél több? :-)
Puszi
"Kell ennél több? "! Nem, mert ez az életben az egyik legfontosabb, akkor jön a segítség....!
Puszi
A szemüveggel is gyengén látó, és könnyező szemmel nehezen olvasó, de mégis éles szem, valamit lát, érez, még ha "burkolt" is a megfogalmazás, vagy talán épp az segített! Persze a tévedés lehetősége mindig fennáll! Tévedjek én!
Puszi
Nem kételkedem az éles látásodban, sem az érzéseidben, főleg a magaméban. Hát, ha még kézzel-lábbal, vagy némi gesztussal, testbeszéddel is kifejezhetném pillanatnyi hangulatomat, öröm pillanataimat, mert az lenne ám az igazi! Már csak a jobb értés kedvéért. Így marad az írás, az egyetlen közvetett kommunikáció eszköze, a burkolt fogalmazásaimmal, de a lényegen ez mit sem változtat, hogy velem most madarat lehetne fogatni, ha hagynák.. :-)
Egy régóta megoldásra váró gondomat oldotta meg valaki egyetlen megvalósítható lépéssel. Ehhez nem kellett más, mint nyíltnak, őszintének lenni és némi segítő szándék a részéről. Kell ennél több? :-)
Puszi
Puszi
Hajrá Évám!
Puszi
Puszi
Puszi