Ez vagyok én
Látogatók száma: 39
És ez vagyok én... Kérdezték, hogy hogyan telik az estém. Így bezárva a négy fal közé... pihenek, kertképeket nézegetek. Mondjuk inspirálódom. Tervezem a kertemet.
Ötvözni akarom a gyümölcstermő és a díszfákat egy olyan pihenőkert kialakításához, ahol ha meglátogatsz és időt töltesz nálam, olvashatsz két fa közé kiakasztott függőágyon, gyönyörködhetsz a lombkoronában megbújó énekesmadarak hangjában, és néha felnyúlhatsz egy-egy gyümölcsért, hogy leszakítsd megenni, mert ezek az igazi örömök. Ez egy olyan kert, ami minden évszakban szép és nem csak látvánnyal, de ennivalóval is megajándékoz, és vannak benne titkos zugok, ahol elbújhatsz egy könyvvel vagy épp a szerelmeddel egy pokrócon piknikezhetsz egy fa lombkoronájának árnyékában. Vagy hintázhat a gyereked egy erős faágon, te pedig a pároddal egy hintaágyban ringatózhatsz.
Szóval a dísz és gyümölcsfák az alap, és aztán hasonlóképp vegyes dísz és gyümölcstermő cserjecsoportok és utána évelők, vadvirágok, és tavaszi hagymások. Lehetne sima gyümölcsöst kialakítani és az is jó és szép, de az más területen van és nem az a cél. Most nem a mennyiség a lényeg, én valami művészibbet szeretnék, ami egész évben hívogat és minden hónapban ad valamit a léleknek, ha épp a pocaknak nem is. És minél vegyesebb egy kert annál több életnek ad helyet. Egy élettel teli kertet szeretnék, ami otthont és élelmet ad a fák madarainak, a pillangóknak, a sünöknek, talán egy kis tóval is az eső előtt hangversenyt adó békák és a szitakötők kedvéért.
Egy ilyen kert maga az élet, az életerő és a boldogság. Én innen nyerem az erőt, a földből, a kertből, a természetből, ez a szabadság. És ez vagyok én.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
De csak mondd, mert szeretjük, hallani és csak megerősít abban, amit tudunk, hogy ez az élet és ennek van egyedül értelme, minden más..., na ez legyen viszont mindenkinek a maga érzése, hogy hol és hogyan, kivel érzi jól magát, esetleg egyedül... :-)
Illúzió annak, akinek nem ez a szakterülete. Ha maradunk a cikk konkrét témájánál a kertépítésnél. Én csak neked mondom, mert személyesen is ismersz... bár végülis így mondanom sem kell semmit, mert mindent tudsz. :)
Kedves Bakfitty!
Most kicsit azért meglepett ez a hsz-ed... Miért lenne csak maga az illúzió ez a cikk, ebben a formájában?... Nagyon is valóságos, hiszen minden ott kezdődik, hogy eltervezzük, megálmodjuk és megvalósítjuk, hogy ez nem egyszerre, de apránként valósul meg? Vagy azt nem tudod elképzelni, hogy erre képesek vagyunk? Hiszen már rég ebben a világban élünk és alig várjuk, hogy ismét birtokba vehessük azt a kis zugot. Mindannyian arról írunk, amit szeretünk. Miért lenne ez tévhit? És miért úgy adod ezt elő, hogy nem a cikk írójának címzed, csak úgy általában? :-)
Kedves ANYU!
Ez a beszéd, és a valóság!
A cikk csak maga az "illúzió", ebben a formájában!
Valamennyire sokszor irigyeltem azokat az embereket, akik a képzelet világában találják meg a helyüket, de sosem cserélnék velük, mert ez a világ csak ideig óráig tart, s utána mélyrepülésszerűen felváltja a kegyetlen valóság felismerése, amit itt nem részleteznék, hogy milyen mélységekhez vezethet!
Jobb esetben megmarad a tévhit, élete végéig!
üdv.
bakfitty
Most kicsit azért meglepett ez a hsz-ed... Miért lenne csak maga az illúzió ez a cikk, ebben a formájában?... Nagyon is valóságos, hiszen minden ott kezdődik, hogy eltervezzük, megálmodjuk és megvalósítjuk, hogy ez nem egyszerre, de apránként valósul meg? Vagy azt nem tudod elképzelni, hogy erre képesek vagyunk? Hiszen már rég ebben a világban élünk és alig várjuk, hogy ismét birtokba vehessük azt a kis zugot. Mindannyian arról írunk, amit szeretünk. Miért lenne ez tévhit? És miért úgy adod ezt elő, hogy nem a cikk írójának címzed, csak úgy általában? :-)
Kis pajzán Virág.
Végtelenül egyetértek Veled, Virág! Én nagyon sajnálom azokat, akiknek nincs módjuk arra, hogy egy kis kertjük legyen, de az is lehet, hogy igényük sincs rá. Vallom, hogy az ember igazán "magában"csak a természetben lehet, mert akkor jön rá, hogy mégsincs soha egyedül.Tudom, hogy aki ezt igényli, mindent meg is tesz érte, hogy így legyen...
Rozsdás levél
2013. december 14. - Látogatók száma: 32
Szonett
A kert végében van nekem egy sarok,
ahol csak a rozsdás levél zizzen,
lehullva a vállamon megpihen
s én a zajoktól távol álmodozhatok.
Képzeletem a messzi múltba repít,
látok egy kicsi lányt nagy szemekkel,
tekintete tele kérdésekkel,
amint csodálattal anyjára tekint.
Nekem is lesz családom, gyermekem,
és mesélek majd neki, mint te nekem?
Anyám átölelt s én ölébe ültem..
Azóta sok tavaszból érett nyár,
nyomukban már régen fakó ősz jár,
kérdésekre a válasz : életem..
Ilona
Szép vers!
Kedves ANYU!
Ez a beszéd, és a valóság!
A cikk csak maga az "illúzió", ebben a formájában!
Valamennyire sokszor irigyeltem azokat az embereket, akik a képzelet világában találják meg a helyüket, de sosem cserélnék velük, mert ez a világ csak ideig óráig tart, s utána mélyrepülésszerűen felváltja a kegyetlen valóság felismerése, amit itt nem részleteznék, hogy milyen mélységekhez vezethet!
Jobb esetben megmarad a tévhit, élete végéig!
üdv.
bakfitty
Ismerem a mélységet is.Egyikből nemrég jöttem ki nagy nehezen.Ebben is segített az én kis rejtekem,ott sírhattam ki magam míg elfogytak a könnyeim.A valóság sokszor a képzeletet is felülmúlja.Akár fönt,akár lent van az ember.Köszönöm a hozzászólást.Egyetértünk. :)
Üdv.Anyu
Rozsdás levél
2013. december 14. - Látogatók száma: 32
Szonett
A kert végében van nekem egy sarok,
ahol csak a rozsdás levél zizzen,
lehullva a vállamon megpihen
s én a zajoktól távol álmodozhatok.
Képzeletem a messzi múltba repít,
látok egy kicsi lányt nagy szemekkel,
tekintete tele kérdésekkel,
amint csodálattal anyjára tekint.
Nekem is lesz családom, gyermekem,
és mesélek majd neki, mint te nekem?
Anyám átölelt s én ölébe ültem..
Azóta sok tavaszból érett nyár,
nyomukban már régen fakó ősz jár,
kérdésekre a válasz : életem..
Ilona
Nincs semmi pajzán dolog a titkos kertben.Csak egy csendes zug,ahová el lehet vonulni a világ elől,sem a könnyeim,sem a jókedvem nem látja senki.Néha kell egy kis magány.
Ez a beszéd, és a valóság!
A cikk csak maga az "illúzió", ebben a formájában!
Valamennyire sokszor irigyeltem azokat az embereket, akik a képzelet világában találják meg a helyüket, de sosem cserélnék velük, mert ez a világ csak ideig óráig tart, s utána mélyrepülésszerűen felváltja a kegyetlen valóság felismerése, amit itt nem részleteznék, hogy milyen mélységekhez vezethet!
Jobb esetben megmarad a tévhit, élete végéig!
üdv.
bakfitty
Kis pajzán Virág.
Neked is titkos kerted van. :)
Neked is titkos kerted van. :)
Olyan élvezettel írtad meg!Én a magam tájkertésze vagyok.Van egy kis zugom ahová senki sem lát oda,el lehet bújni a világ elől ha arra van szükségem.Van gyepes,van virágos rész szépséges összevisszaságban.Én minden bokrát,fáját,virágát nagyon szeretem.És a rigóimat is,akik imádják amikor a fű le van vágva négyen-öten bogarásznak.Na őket nem adom :) Adjon neked a csodakerted sok-sok örömöt Virágom!
Puszi
Mi tart vissza Sandácska? Max egy fantáziadús tájkertészre van szükséged. :)
Puszi
Ez fantasztikusan hangzik, Virág !
Elképzelem ezt a kertet... ez maga a mennyország.
Ilyet akarok én is!
Mit mondhatnék erre? Ez valóban te vagy, aki így be tud lelkesedni az egy élmény kedvéért. Az "Édenkert" gondolata engem is elindított egyszer egy úton. Csábított. Az a csodálatos, amit elértem idáig, azt hittem az a minden..., de hát még egy élet is kevés, hogy mindazt, amit szeretnénk, egy földi halandó elérjen... Nem adom a tücsököm!
:-)
Köszönöm a hozzászólást!
:-)
Elképzelem ezt a kertet... ez maga a mennyország.
Ilyet akarok én is!