Innen indultam

Látogatók száma: 41

Fenntartható kertek

Dísznövénykertész, született és gyakorló, 27 éves parasztlány voltam, amikor megvettük a mohács-szőlőhegyi 2200m2 zártkertet 2006. tavaszán. A vadászházzal, előtte az összeérő meggy- és cseresznyefával, alatta a rönkfa padokkal és asztallal szerelem első látásra. Szőlő, gyümölcsfák és szántó volt rajta, a telek alján, a kövesút mellett 6db sűrűn ültetett diófa, amelyek közül mára a meghagyott 3-nak is összecsókolóznak a gallyai, és jelenleg is a legárnyasabb hely a kertben.

A szőlőről és a gyümölcsfákról szomszédoktól és szakkönyvekben hozzáolvasva tanultam. Kevés jövedelmünk volt, elsődlegesen az önellátás volt a cél. Lettek nyulaink és az első kotlóssal csibecsapatunk is. Az állatok szerves része a életünknek. Mi tápláljuk őket, ők táplálnak minket és a kertet, a kert pedig mindenkit egy örökös kölcsönös körforgásban. Fákat ültettem, konyhakertünk volt, a meglévő növényeket szaporítottam tovább és cseréltünk, kaptunk sok ehető növényt.

2013-18-ig Svájcban kertépítésben dolgoztam, onnantól kaptak nagyobb szerepet a dísznövények is, pénz is jutott rájuk, bár idő kevesebb, Himesre költöztünk családi okokból, szívességi lakóim is lettek a hegyen, de a 4. évben megvettem a szomszéd telket, onnantól 6600m2-re nőttünk és igyekeztem a két különböző arculatú telket harmonizálni.

Erre 2018-után lett jobban lehetőség, itthon maradtam, visszafoglaltam a kertet. Lombhullató díszcserjék, évelők, virágágyi dísznövények, hagymások kaptak lehetőséget, és olyanok, akik elvetik saját magukat és könnyen szaporíthatóak. Ma főként kecskealmon alapuló mélymulcsban termelem a zölségeket kb 100m2-en, nem az agyagos talajban.

Szívügyem ötvözni a funkciót a "haszontalan" szépséggel, és az újrahasznosítás. Kreatív és alkotó művészlélekként a kert folyamatosan változik, nincs két egyforma év.

A cikket írta: Virág

támogatóink