Virágzás
Látogatók száma: 35
Tél van. Tavaszról álmodnak az almafarügyek. S amikor eljön az idő, először a kis virágbimbók indulnak meg. Kezdetben mint egy szemérmes nő szorosan összezárt ajkai pironkodnak a csalóka áprilisi időjárásban. Vajon tényleg tavasz van? Hihetek benne? De nincs menekvés és lassan megduzzadnak a napsugár követelőző csókjától, s mikor a langyos tavaszi szellő felhevíti őket, megadva magukat kipattannak a szirmok, hogy felkínálják édes nektárjukat a méhek csábító zümmögésének, hogy gyümölcsözővé és termékennyé tegyék a virágokat. Ilyen a szerelem, lassan kopogtat be, szelíden, de mégis kitartóan.
Majd a virágok mellett a fa lombot nevel, hogy óvja és ringassa a gyümölcskezdeményeket a hűvös éjszakákon, a viharos nyári napokon, és otthont nyújtson a fészket rakó madaraknak. S a kis rigók még nem is sejtik, hogy a nyár után ősz jön. A fa odaadja termését és illatozó almákkal telik meg a kamra, a szívünk pedig örömmel. Azután újra beköszönt a tél. A idősebb rigók összebújva a faágakon a rügyekkel együtt tavaszról álmodnak, s esténként elmesélik a gyerekeiknek, hogy bizony, lesz még tavasz, és lesz még tél, s míg világ a világ, a gyümölcstermő rügyek minden tavasszal csókra nyújtják rózsaszín bimbóikat a simogató napsugárnak, hogy újra és újra kiteljesedjen ez a szerelem, s az élet soha ne érjen véget.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Virag! Ez nagyon szep iras!
Napokban volt egy pici ho es unokam egy szmajlit rajzolt a szelvedo havara. Mama, majd nezd csak meg az autodat, mondta nevetve. Orult a honak,
Alig varjuk, hogy vegre essenek a hatalmas hopelyhek, aztan egyszercsak mar unjuk, es alig varjuk, hogy legyen vege, hogy ne essen tobb ho, es nyiljanak vegre a viragok. Lelkesen varjuk az uj kezdetet, es nem szomorkodunk az elozo evszak elmulasan. Azt varjuk, ami jon. Valahogy igy kellene mindenre tekinteni, azt gondolom.
Napokban volt egy pici ho es unokam egy szmajlit rajzolt a szelvedo havara. Mama, majd nezd csak meg az autodat, mondta nevetve. Orult a honak,
Alig varjuk, hogy vegre essenek a hatalmas hopelyhek, aztan egyszercsak mar unjuk, es alig varjuk, hogy legyen vege, hogy ne essen tobb ho, es nyiljanak vegre a viragok. Lelkesen varjuk az uj kezdetet, es nem szomorkodunk az elozo evszak elmulasan. Azt varjuk, ami jon. Valahogy igy kellene mindenre tekinteni, azt gondolom.
Hu, de szép ez a tavaszváró? És a fotók is, amit feltettél. Na még egy kicsi türelem és közelről csodálhatjuk meg az almafákat. Addig viszont gyönyörködjünk a télben, különösen, ha karácsonyig még a hó is leesik. :-)
Hahó!
Hahó!