- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
A cikk írója Lakyluck.
Írása hozzászólást generált részemről, amit most megosztok másokkal is, akik ide tévednek és olvasnak.
Rendkívül élveztem az előadásmódját, ahogyan leírta azt a kis ártatlan malőrt, amit átélt egy buszon utazása alkalmával, amikoris a busz sofőr egy hirtelen fékezése következtében az egyik utas, egy „bombázó” mellei (az író ezt igen színesen körülírva elemzi), a homlokát súrolták. Ábrándozásai valóra váltak percekre ezzel az ártatlan balesettel.
A szituációt annyira beleérzően tudta előadni az író és olyan őszinteséggel, hogy viszonzást érdemel. Még akkor is, ha egy másik ember nem pozitív élményként élt át egy hasonlót. Az írás élvezetéért cserébe, magamat nem kímélve.
Hozzászólásom:
„Engem megint lenyűgöztél. Eszméletlen jól írsz. A szitut el tudom képzelni. Sajnos én ilyen sztorival csak ellenkező előjellel tudok szolgálni.
Sokan már ismernek, eléggé szókimondó vagyok, magamat, olykor másokat sem kímélve.
Velem másként történt. Az illető úr ...
fel
le
Nagy nap elé nézünk holnap, Barbó számára nagyon fontos, mi meg izgulunk vele együtt...
A mai nap az elintézések napja, rohanás, rohanás, rohanás....
Kaland az élet!
Az élet egy hatalmas kaland,
mely vagy sikerül vagy csak halad!
Lehet még élni s kalandozni,
de nem lehet szabadkozni!
Jó ha az élet halad s halad,
de aztán hol lesz már
a nagy kaland?
S halad tovább az utad …
Kár mindjárt beletörődni,
a kalandokat át kell élni!
Az élet viharát is, hiszen
az életem egy nagy kaland!
- Orsolya -
fel
le
Unatkozom. Az ebéd már fő, ráérek. Gondoltam, szétnézek az oldalon, nem mindig van időm olvasgatni, most megteszem.
Aztán bevillant egy gondolat. Megnyitom az "Írásaim" menüpontot, és átfutom saját szerzeményeimet. A legrégebbieket. És igen! Mindegyikben van hiba.
Nem helyesírási, azzal nincs gond. Szerkesztési, formai, tartalmi. Már észreveszem a sallangokat, a fölösleges mondatokat, azt is, hol van az a rész, ahol nem hagyom az olvasót gondolkozni.
Nem kell mindent az emberek szájába rágni, igaz???
Tovább. A kötőjelek. Ezeket se jól használtam mindig. Hiába, na. A helyesírás nem minden, ha a részletekre nem figyelünk.
Már érdemes volt felkelni. Jó az, ha észrevesszük a saját hibáinkat. De ez sem jöhetett volna létre, ha nincsenek jó tanáraim, segítőim.
Most nem írom ide őket, tudják ők, hogy nekik szól.
Megérte a sok cseszegetés, a negatív kritika. Nem, nem. Nem leszek soha olyan, mint ők. De ha már meglátom a rosszat és a hibát az írásaimban, elmondhatom, ...
fel
le
Értelek én, hogyne értenélek, csak elfogadni nem tudom. Nem tudom elfogadni, hogy miközben a szemembe barátságot és megértést mutatsz, addig a hátam mögött egészem mást gondolsz. Mert tudom, hogy így van. Nagyon régóta tudom. Tudod, tudok olvasni a ki nem mondott szavakban, tudok olvasni a kérdésekben, a gesztusaidban, és azok teljesen mást mondanak, mint a kedveskedő szavaid.
Elvettem, talán így érzed, elvettem azt, ami Neked a legfontosabb volt. Pedig még ebben sincs igazad. Nem vettem el Tőled semmit, mert soha nem adtad igazán nekem. Ő a Tiéd! Én csak kölcsönkaptam. Kölcsönkaptam, hogy kis ideig társam legyen az úton, de soha nem lehettem olyan befolyással Rá, mint Te. Eleinte még fájt is egy kicsit. Fájt, hogy a Te szavad erősebb, mint az enyém. Fájt, hogy még az én kincseimről is Te döntesz, de beletörődtem. Ma már csak mosolygok, ha néha próbálsz beleavatkozni. Megtanultam, hogy taktikus legyek, mert ellenedben csak így érhetek célt. Ne haragudj ezért. Meg kell, hogy értsd, ...
fel
le
Az éjjel unatkoztunk Metálbrigivel és gondoltuk, hogy megpörgetjük kicsit a vadabb szex fórumot... Ó igen... izgalmasnak ígérkezett, csakhogy nem akartuk azt sem, hogy elfajuljanak a dolgok... Pláne miután mindenütt libabőrös lett a finom karmolászásomtól... Mondtam is, hogy kicsit zavarban vagyok, mivel nővel eddig még nem cyberszexeltem... :)))
Azonban a vadabb szex - alias Leszbishow? - kérdését követően megegyeztünk, hogy a kettő nem ugyanaz...
- Akkor most mi legyen? Keressünk egy faszit gyorsan? - kérdezte.
- Hát igen. Gyorsan. Mielőtt még rám fanyalodnál. :)))
- Nyem kell gúnyolódni, jó?! Van 2 perced, hogy szerezz egy pasit!
- Jó, de most indul a két perc, jó? - írtam, vissza pár perc múlva.
- Csaló!!! Már lejárt! :P - öltött virtuális nyelvet.
- Lassú a gépem! Most indul! Valamirevaló pasi kerestetik!
Rajtam nem múlik... Miután az utolsó sort kiírtam a fórumra, megnéztem az online felhasználókat, próbáltak kisakkozni, hogy a fenomenális nickek közül melyik lehet ...
fel
le
Emlékszem még a mesére pontosan, ami egy szegény oroszlánról szólt, akinek nagyon fájt a foga, és a kisegér segített rajta. Most valahogy én is így érzem magam, néhány apró kivétellel. Először is nem vagyok oroszlán, még a csillagjegyem sem. Másodszor nem a fogam fáj, hanem a fülem. De a fájdalom az stimmel. Bár ne stimmelne ilyen kegyetlenül. Holnap orvoshoz kell mennem ezzel. Bár már napok óta húzom-halasztom, de most végül mégis meg kell tennem. Odakint süt a nap, és én meg idebent gubbasztok, és a fájdalomról mélázok. Fájdalom. Ez a szó az, ami végig elkíséri az életünket. Az enyémnek is részese már egy jó darabja. Fájdalom a veszteségtől, fájdalom a kudarctól. Kudarc? Valahol hallottam erről egy frappáns mondást. „Próbálkozás, kudarc, próbálkozás, kudarc. Az egyetlen igazi kudarc, ha többé nem próbálkozol!”
Az egészből azt veszem ki, hogy mi magunknak generáljuk a fájdalmat. Mármint nem a fizikálisra gondolok( mert azt valljuk be, aki magának fizikai fájdalmat okoz, az beteg ...
fel
le
Nincs született jó, vagy rossz ember. A jót is, a rosszat is tanítják, tanuljuk, megtapasztaljuk, alkalmazzuk, vagy elvetjük.
*
Életünk során megtapasztalunk sok mindent. Gyermekkorban a környezetünktől befogadunk különböző jó, vagy rossz viselkedésmintákat, amiből aztán hordozunk magunkban rengeteg emléket. Mire felcseperedünk annyira, hogy a család fogalmát fel tudjuk fogni, a testvérekhez való ragaszkodást, kötődést, viszonyunkat meg tudjuk érteni, a szorosabb vagy lazább köteléket a rokonság irányába megértjük, minden szépségével és rútságával együtt jó mélyen elraktározzuk a gondolataink között.
Alakultunk, formálódtunk valamilyen irányba.
Felnőtt korban rájövünk, milyen fontosak a hozott minták. Jól megférnek egymás mellett a jó, a rossz emlékek, hogy aztán alkalmanként elővegyük. Mélyen magunkba nézve elemezzük a múltnak egy-egy darabját. A jó, a rossz meghatározó volt addigi életünkben, szinte elválaszthatatlanok a jelenünktől. A múltunkra szükségünk van, hogy ...
fel
le