Én és a naplók
2011. január 20.
Fura egy nap a mai. Kerek szám, pont jó elkezdeni valamit. Pályázatokat nézegetve, kerültem ide, olvasgatni kezdtem, érdekesnek találom az oldalt, meg az itt lévő embereket. Kicsit úgy érzem beleillek a képbe, kicsit meg úgy, hogy nem. Idővel kiderül ez is.
A pályázat közben veszített a bájából, de arra tökéletes volt, hogy idecsaljon. :) Az a rész kevésbé szimpatikus, hogy én is csalogassak ide ismerősöket.
Egyrészt, ha őszintén írnék naplót, ismerősök nem láthatnák, másrészt nem az ismerőseim véleményére, voksaira lennék kíváncsi, harmadrészt kissé nyomulósnak érzem a dolgot. Persze ettől még, világos, hogy az oldal népszerűsítése a cél, és meg is értem.
Naplóírásban nem vagyok túl jó. Elkezdem, egy ideig becsülettel írom is, aztán túlpörög a kinti a világ, sok a dolog, és már nehéz folytatni. Vagy rábukkan egy ismerős, és jobb befejezni. Igaz, többnyire tematikus blogok voltak.
Most is van egy, 2 bejegyzést élt meg szegény. Egyszerűen leblokkoltam és nem tudom folytatni. És frusztrál, és ettől még kevésbé tudom folytatni. Mert fontos lenne.
Na de most új kezdet, új napló, új remény, hogy ezúttal kitartóbb leszek. Ha nem, akkor nem, már megtanultam nem büntetni magam ilyenekért.
Szemezgettem itt, naplót is, cikkeket is olvastam. És úgy érzem illendő lenne bemutatkozni, de nem tudom mit kéne elmondani magamról. Így aztán a legjobb ha olvasgatok tovább, és félszemmel, nézem Monkot, ezt a részt még nem is láttam.
Az első naplómat, kb. 13 évesen írtam, miután elolvastam Anna Frank naplóját. Elneveztem a naplót, Izabellának. Egy franciakockás, keménykötésű füzet volt. Jó sokáig őrizgettem, aztán valamelyik költözés során megváltam tőle. Szegény Bella, vajon mi lehet vele? Becézgettem is :) Többnyire arról szólt, mennyi utálom anyut, meg álmodozásokról. Akkor kezdtek érdekelni a fiúk, pontosabban, akkor kezdtek el érdeklődni a fiúk irántam, és ebből következett, hogy én is, és tanulgattam. 16-nak néztem ki, és ezt élveztem, nem is vallottam be a korom, így 13 évesen 18-19 éves fiúk társaságát élveztem. A valós eseményeket is leírtam, meg az álmodozásokat is.
Emlékszem egyre. Azt fantáziáltam, hogy este leküldtek a boltba, tejért, és útközben találkoztam egy fiúval, aki beszólt, hogy micsoda szépség vagyok, én meg pirultam, és sietősre vettem a lépteim, de ő követett és én kacérul hátranéztem időnként, ezzel jelezve, hogy nincs ellenemre a közeledése. És az egyik panelháznál, begyorsít és utolér, és hirtelen megfogja a karom, maga felé fordít, odanyom a ház falához és megcsókol. Aztán megkérdezi: Járunk?
Na igen, most vicces, de akkor ezek fontosak voltak :)
Minden apró kis közeledést, flörtöt leírtam, aztán később nosztalgiázva újraolvastam.
Még titkos betűim is voltak, a nevek miatt. Egyszer ugyanis ellopták a fiúk az osztályból, és berohantak vele a fiúmosdóba. Én meg ott toporogtam a mosdóajtóban, és nem tudtam mit tegyek. Jól neveltek, éltanuló voltam, szürke kisegér az osztályban, de olyan dolgok voltak benne, amikkel visszaélhettek volna, úgyhogy összeszedtem minden bátorságom, és berohantam, és megharcoltam a naplómért! Ritkán voltam ilyen bátor az életem során, úgyhogy erre a mai napig is büszke vagyok!
Jó pár évvel később, újra elkezdtem naplót írni. Egy pokoli házasságban, más menekvést nem találtam. Jól esett kiírni magamból a fájdalmakat, a gondolatokat, mert nem volt kinek elmondani. Az már egy kockás A4es narancssárga füzet volt. Az találtam, amikor rámjött az írhatnék :)
Újabb szünet után, blogolni kezdtem, külföldről. Jó volt magyarul írni, és az nem csak személyes napló volt, inkább a pikáns történetek szerepeltek benne. Az akkori párom nővére nyomozgatott utánam kicsit, rátalált, és kisebb botrány lett belőle, nem tudtak a fiúk szexuális, hogyismondjam szokásairól, és sokkolta őket. Persze azzal védekezett, csak fantázia az egész blog :))) Én speciel viccesnek találtam a szitut. Ebből is látszik, nem illettünk össze, véget is ért a kapcsolat.
Ezek után már csak tematikus blogokat írtam, lakberendezés, stb.
És most ezt. Meglátjuk mi sül ki ebből :)
A bejegyzést írta: MyLife79
Hozzászólások
időrendi sorrend
Engem is megfogott az első naplóbejegyzésed, egy kicsit magam láttam vissza benne. A következőket is olvasni fogom, bár tudom, hogy nem a pályázat miatt írsz, de gondolom nem baj, ha a látogatóid számát növelem. :)))
Én is itt jártam nálad, végigolvastalak, tetszik a nyíltságod. Én sem azért írok naplót, mert ezt a pályázatot írták ki, csak úgy magamnak teszem. Nekem sem tetszik a módszer, ezért nem is éltem vele. Sőt, ha lehet nem is szeretnék ismerősökkel találkozni. Kb. öt hónapja írogatok ide, még eddig megúsztam.
Ráérek majd akkor izgulni, ha egyszer valakivel összefutok, akiről a sztorijaim szólnak, mivel azonban magamról írok, magamtól pedig nem félek, a cicáim nem tudnak beszélni. Úgyhogy ez van :-)
Szia
Éva
Nem igazán értem, hogy miért izgat, hogy rád találhatnak az ismerősök, barátok.
Ha jól sejtem Te magad szerepelsz az általad feltöltött képen, tehát igen, várható, hogy véletlen felismernek.
Üdv.:
Annácska
Ráérek majd akkor izgulni, ha egyszer valakivel összefutok, akiről a sztorijaim szólnak, mivel azonban magamról írok, magamtól pedig nem félek, a cicáim nem tudnak beszélni. Úgyhogy ez van :-)
Szia
Éva
Tisztelettel üdv. Black Ice
Viszont kívánom!
My