Fejlődés és egyebek

2024. március 8.

Vissza a naplóhoz

(Köszöntök minden kedves errejáró Hölgyet a mai nap alkalmából!)
Szerdán voltam a szokásos, heti terápiás ülésen és a doki szerint újabb fejlődés történt nálam, mégpedig abban, hogy mostanság két alkalommal is képessé váltam a határaim védelmére. Ugye a magamfajta arról (is) híres, hogy nem képes határokat tartani (úgy a sajátjait, mint másokét), bár ez személyfüggő lehet, mert én pl. nem szoktam nyomulni, érzékelem másokét, azonban a sajátjaim állítólag szinte teljesen hiányoznak. Mostanság viszont 2 esetben is meg tudtam húzni őket a saját érdekemben, szóval úgy néz ki elkezdett ez a terület fejlődni, gyógyulni és a doki szerint ez nemcsak ezt igazolja, hanem azt is, hogy a totálisan 0 önbecsülésem is kezd elmozdulni a fejlődés felé, mégha egyelőre nem is vagyok a tudatában, mert 2× is kiálltam magamért, megvédtem azt a figurát, akit amúgy ki nem állhatok és értéktelennek tartok, ezért eddig sok esetben hagytam (szintén nem tudatosan), hogy tegyen vele bárki, amit akar. Másokat ezzel szemben világéletemben képes voltam megvédeni és a mai napig is ugrom, ha kell. Nyilván magamért is kiálltam, de jóval kevesebbszer, mint ahogy az állítólag szükséges lett volna. A közelmúltban megtalált egy BPD-s pokoljárás olyasvalaki miatt, akivel megszakítottam a kapcsolatot és akihez amúgy egyáltalán nem is kötődtem, mert szinte nem is ismertem, szóval érthetetlen volt a számomra a kiakadás, majd az elmúlt két napban is jött egy-egy őrület másvalaki miatt, de szintén olyasvalaki volt, aki aktivált pár sémát és ún. trigger pontot és akivel szintén megszakadt a kapcsolatom, nem is békésen és akihez ugyancsak nem kötődtem (azok után meg főleg hidegen hagy, amilyen aljasan viselkedett). Okádnom kell az egésztől és magától a személytől is. Szerdán az ülésen szóbakerültek a 'rohamok' és a doki rávilágított, hogy miben gyökereznek ezesetben, ugyanis nem értettem, hogy miért borított ki az, hogy olyasvalakivel szakítottam meg a kapcsolatot, akihez nem kötődtem és az, hogy a másik személlyel is meg fog szakadni a kapcsolatom (mert akkor még ugye nem történt meg), holott őhozzá sem kötődöm (a tegnapi aljasságával meg főleg örökérvényűen elvágta magát nálam). A doki szerint maga a veszteségélmény az ok, szerinte az az egyik ún. trigger (ez a pszichológiában automatikus érzelmi reakciót kiváltó ingert jelent), mindegy ki kerül ki az életemből (nyilván ha még kötődöm is az illetőhöz, akkor duplán fáj a dolog), ugyanis állítólag ez a gombnyomásszerűen aktiválódó kiborulás egy régi sérülésből fakad, mégpedig az első olyan veszteségélményemből, ami megreccsentett, ez pedig a faterom 4 éves koromban történő kilépése az életemből. A doki szerint ez úgy beégett a pszichémbe és a tudatalattimba is, hogy amint ér egy újabb veszteségélmény (függetlenül attól, hogy esetleg nem is kötődöm valakihez, vagy hogy én szakítom meg a kapcsolatot, ha pedig kötődtem is, akkor nyilván mégrosszabb), aktiválja az ún. sérült gyermek módot és olyankor valójában a régi élmény fáj újra, mert olyan, mintha újrajátszódna. Mint mondtam, ha kötődtem is az elvesztett személyhez (mint amikor a Tesómmal szakadt meg a kommunikációnk), olyankor nyilván duplán üt meg a dolog, mert maga a személy is hiányzik, de ha nem kötődtem valakihez, akkor állítólag csak szimplán az a régen beégett élmény fáj újra. A rosseb gondolta, hogy olyan régre nyúlik vissza a dolog, eszembe nem jutott volna összekapcsolni, de így már világos, logikusan is hangzik. A tegnapelőtti és tegnapi őrületnél az illető több olyan 'gombot' is benyomott, ami aktiválja a tébolyt, amit megfejelt azzal, hogy amikor jeleztem, hogy legyen elég, akkor sem állt le, nem érdekelte, sőt még kb. le is b@szott, amiért jeleztem, hogy átlépett egy határt, mert számára csakis maga volt a lényeg - mint mindig. Nem, nem a faterom volt, noha ő szokott ilyen genya lenni. Ez a személy még nála is aljasabb volt, de azonnal kizártam az életemből, úgyhogy több kárt ő már nem okoz. Javasolt a doki egy újabb kör négyhetest, így immár negyedszerre futnék neki. Szerinte érdemes, mert egyrészt képes vagyok fejlődni, másrészt csak az segíthet, ha segít egyáltalán, de az esélyt meg kell adni. Meglehet, hogy ezúttal megtörik a jég, ugyanis mint mondtam, fejlődtem pár dologban az utóbbi időben. Egy kedves Barátom is nagyon sokat segít! Éjszakákba nyúlóan beszélgetünk, poénkodunk, rávilágít dolgokra, stb. A fogadott Tesómról lassan fél éve nem tudok, nagyon aggaszt a helyzet és baromira hiányzik! Remélem a legjobbakat és azt, hogy egyszercsak fog tudni jelentkezni.

A ketyegőm olyan, amilyen, de azért nem lazsálok és amit, meg ameddig bírok, csinálom. Most, hogy volt pár enyhébb nap, rendberaktuk faterommal a teraszt. Én nem emelhetek nehezet, nem is bírok, így az olyasmiket a Gézával intézte, de egyebekbe besegítettem és elég sokat haladtunk. A következő 'projekt' a macskakennel lesz (öcsém, az is mióta készül...), de egyelőre újra fel kell tölteni a talajt az egyik végénél, mert megsüllyedt. Elvileg áprilisban már birtokába veheti a csapat. Most a szar időben nem tudunk haladni, de amint újra száraz és tavaszias idő lesz, folytatjuk.

A bejegyzést írta: Arnold91