újabb események régebbi események további események
00:20
lumsefoGopy regisztrált a weboldalra
19:18
Virág új cikket töltött fel
22:32
AGaqhyUnO regisztrált a weboldalra

Filléres nevelés, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

Látogatók száma: 84

Ma egy kis egyszerű történetemet mesélem el Önöknek. Hogy hogyan neveltek bennünket "akkoriban"? Bizonyossággal máshogy, mint a maiakat...

Ültünk a kocsmában, és hallgattam a barátom filozofálgatását...
- Tanár úr, nem értem a mai fiatalokat. Amikor én voltam fiatal, apám már azért is lekevert nékem egy maflást, ha csak megérezte rajtam a cigaretta szagot. Hiába mondtam az öregemnek, hogy én csak... Jó volt, ha a "csak"-ig eljutottam.
- Azok voltak a szép idők barátom...
- Ezek a maiak már teljességgel nevelhetetlenek...
- Mi sem voltunk mindig szentek, kedves Tyson - mondtam mosolyogva -, mi sem. És közben felhajtottam az elém tolt felest.
- Ugyan már, maga biztos mindig jófiú volt... ki nem nézném magából.

A világégés egy kis falu melletti tanyán ért bennünket. Ott vészeltük át a II. világháborút édesanyánkkal és testvéreimmel. Édesapánk, aki a fronton harcolt, a háború végeztével valahol Oroszországban hadifogolyként szenvedte annak elvesztését. Hirt talán soha nem is kaptunk róla; azt sem tudtuk él-e vagy hal-e. Így aztán, a családunk egyetlen keresővel nehezen éldegélt. Akkoriban minden kis pénzre szükségünk volt.
Amikor elkezdődött a háború utáni munka, előbb irtózatos nagy nyomor, infláció tette élhetetlenné az országot. Szerencsére anyám cselédként kapott munkát egy tanyán. Így tudtuk valahogy átvészelni a legnehezebb időszakot; ha más nem is, de legalább az ennivalónk megvolt.
Amikor stabilizálódott a helyzet, akkor egy rokonunkhoz költöztünk a közeli városba. Anyánk a helyi téglagyárban helyezkedett el. Úgy 1947-et vagy 48-at írhattunk már - nem emlékszem pontosan -, anya büszkén mutatta a kis fizetését, amit az új forintban kapott. Nem volt sok, de ő nagyon büszke volt rá, kis nyomorral egy hónapig megéltünk belőle. Sőt, pár fillért, mi gyerekek is kaptunk mutatóban.

- Ti mit csináltok itt? - kérdeztem az utcán játszó gyerekektől.
- Fillérezünk - vetették oda páran felém.
Nem tudtam mit jelent, de leálltam nézni őket. Nálam fiatalabb és velem egykorú gyerek is voltak köztük, de mindegyik hasonló lelkesedéssel dobálta a filléreit a fal tövére. Hangos kiabálással drukkoltak a pénzek behajigálása közben, és még nagyobb kitörő lelkesedés fogadott egy-egy győztes dobást.
Lassan megértettem, hogy is játsszanak. A kezükben lévő filléreket minél közelebb kellett hajítani a falhoz. Akié a legközelebb volt az összes játékos dobása után, az vitte a többiek bent lévő kis vagyonát. Ha valaki eltalált egy bedobott fémpénzt, akkor az azt, és a sajátját kivehette, és újra kísérletezhetett. Ennyi volt az összes szabály.
- Beszállhatok? - kérdeztem.
- Dobjál! - lökött előre egy kéz. Te jössz!
Kicsit kotorásztam a zsebemben. Egy rövid pillanatra átfutott rajtam, hogy ezt a pár fillért én nem eljátszásra kaptam, de rám telepedett a játékos énem.
- Dobsz vagy mész? Nincs pénzed? - kérdezte egy hang.
- Rendben.
És az első dobásom egyből eltalálta a legelöl álló kétfillérest. Kivettem, és ismét hajítottam egyet; de ez már nem volt olyan jó, valahol nagyon messze került a faltól. Pár kör után azonban belejöttem, egyre közelebb és közelebb kerültem a győzelemhez. Néhány további kört követően hárommal több kétfilléresem volt, mint a kezdésnél; és egy pár órányi játék végén már négy forintnyi duzzadt a zsebemben.
- Mennem kell - mondtam az egyik nyerésem után.
Láttam, pár vesztésben lévőnek nem tetszett, hogy távozni akarok.
- Máris? - kérdezte valamelyik morcosan.
- Igen, vár anyám... - felálltam, kihúzva magam, és elindultam haza.

Ahogy haza értem, örömmel szaladtam be anyámhoz.
- Anya nézd, mennyi forint! - kiáltottam örömmel, és mutattam a tenyeremben lévő sok-sok fillért.
- Ez honnan van édes fiam? Loptad? - kérdezte anyám idegesen.
- Anyaaa - mondtam mosolyogva -, nyertem.
- Hogyan? - emelte fel még jobban a hangját.
- Filléreztem... - húztam össze magam, érezve hogy nyereményemnek nem osztatlan a sikere a családban. Alig, hogy kimondtam, akkora pofont kaptam, hogy az összes nyereményem megtanult repülni, kiszóródott a kezemből.

- Anyám jó tanító volt Tyson. Egy pofonnal tisztességes embert nevelt belőlem...

A cikket írta: bokorur

11 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves bokorur!

Bár én egy kicsit később születtem, de ami a nevelési elveket illeti, kisértetiesen hasonlít arra amiben Ön nőtt fel. Akkor borzasztónak éltem meg, ma, köszönöm!

Maresz
Tisztelt Bokor Úr!


Köszönöm, hogy olvashattam.


Szép napot kívánva üdvözli Önt

Zita
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: