Könnyű neked
Látogatók száma: 53
Szürke, borús napra ébred, elkészíti a reggelijét, közben állandóan tüsszög, mert megcsapta a hideg levegő, biztosan a szellőztetéskor, mert előző nap ki sem tette lábát a lakásból. Ma sem megy sehová, pedig sétálnia kellene, azt mondta az orvos, mozogjon minden nap, de nincs semmihez motivációja.
Kilenc órakor kel, megreggelizik, megissza a kávéját, beveszi a gyógyszereit és még csak ebédet sem kell főznie, csak kivenni a mélyhűtőből készételt, amit még a múlt héten fagyasztott le, hogy majd odaadja a gyerekeknek, de elfeledkezett róla, muszáj megenni. Egy órára kiolvad, megmelegíti, elfogyasztja, és más dolga sincs, mint elmosni a kevés mosatlant.
Este itt volt az unokája a barátjával, pontosabban az élettársával, csirkét sütött nekik, rögtön kettőt is, hogy vigyék magukkal az egyiket. Annyit beszélgettek, meg kártyáztak hármasban, hogy teljesen elfeledkezett a két doboz töltött káposztáról.
Tiszta a lakás, két napja abszolválta a nagytakarítást, kimosott, kivasalt, tényleg nincs semmi dolga. Nem hiába mondják neki a barátnői, hogy jó neked Borikám, csak magadra van gondod, jó a nyugdíjad, azt teheted, amit csak akarsz, szegény Dezső halála után volt annyi eszed, hogy nem mentél férjhez, nem is idegeskedsz, azért nézel ki olyan jól, hogy akár tíz évet is letagadhatnál a korodból.
Pontosan tudja, hogy ennek semmi köze a családi állapotához, ez inkább genetikai adottság.
Mit csináljon, mivel üsse el az időt? A televízióban rendszeresen megismétlik a filmeket, ha elalszik a film felénél, másnap megnézheti a másik felét, feltéve, hogy kíváncsi a végkifejletre. A rádió sem sokkal jobb, állandóan mondják a híreket, ki, kivel, hol, mikor és miért veszekszik, egyébként a fele sem igaz, mert mi is az igazság, azt ember meg nem mondja.
Tenni kellene valami jót, nem itthon ülni és nézni a falakat, olvasni a képes újságokat, vagy a gyerekektől és unokáktól kapott modern regényeket, amelyek semmiről sem szólnak, csak elképzelt fantázia szerelmekről, felhőtologatás az egész.
Kézimunkázhatna, csakhogy ahhoz rest már a szeme, meg a keze is, leejti a kötésen a szemeket, csupa kínlódás, és nem is divat kézi kötésű pulóverekben járni.
Elmehetne a barátnőkkel kószálni a városba, beülhetnének egy cukrászdába süteményt enni, csakhogy a barátnők elfoglaltak, de nagyon. Egyiküknek még muszáj dolgoznia, mert a házépítés miatt hatalmas összegű hitel nyomja a vállát, a másik most tud igazán pénzt keresni, mert nyugdíjas orvosként a magán rendelőjében a felső tízezer tagjait gyógyítja, a harmadik egyedül neveli lányait és Amerikában taníttatja őket, amely sokba kerül, ily módon neki is dolgoznia kell, a negyedik… á, nem is érdemes továbbgondolnia az egészet.
Maga is dolgozhatna, végre kedvére kereshetne, nem alkalmazottként, mint tette azt negyven éven keresztül, hanem vállalkozóként, de nem hiányzik neki a felelősség, hiszen vagy jól csinálja, vagy sehogy, de nem hiányzik neki az idegeskedés, a határidők szorítása, a különféle mentalitású emberekkel való tárgyalás.
Találj ki magadnak egy jó elfoglaltságot, biztatja magát és eszébe jut, hogy egy kiló alma ott árválkodik a zöldséges rekeszben. Süt belőle egy tepsi almás pitét. Rendben van, csak ki eszi meg? Számára tilos a cukortartalmú ételek fogyasztása, az unokák meg nem jönnek egyhamar.
Megvan! A buszmegálló mögötti parkban gyakran látja a hajléktalan középkorú párt, megsüti az almás pitét, és a hűtőben lévő töltött káposztával együtt elviszi nekik.
Jár a keze és egy óra múlva elkészül a sütemény. Hagyja, hogy kicsit kihűljön, szépen felszeleteli, porcukrot szór rá és papírtálcára teszi, befóliázza.
Átöltözik, nem visz magával semmit, csak a lakáskulcsot, hiszen gyalog megy, húsz perc séta, ha nagyot kerül, így a napi mozgása is meglesz.
Kezében a szatyorral útnak indul. Zsebében a lakáskulcs és néhány papír zsebkendő.
A sétányon azonban nem találja a hajléktalan párt, pedig kétszer is végig sétál a padok előtt. Elfárad, kicsit leül az egyik padra. Erős szívdobogása lesz, alig kap levegőt.
Kutyasétáltató fiatalok közelednek, hárman vannak, és láthatóan jókedvűek, az elfogyasztott alkohol miatt. Póráz nélkül szabadon kószál a farkaskutyájuk, előre szalad az öregasszonyhoz és bökdösni kezdi a lábát, mert érzi az ételek illatát.
A három fiú nevet az asszony félelmén, hiszen a kutya jámbor, embert sohasem bántana.
Az egyik fiú elkapja az öregasszony mellől a szatyrot, megcsapja orrát az almás pite illata, kibontja a csomagoldását és két perc alatt befalják az egészet. A töltött káposztát odaadja a kutyának, legyen annak is jó napja.
- Mit nézel, nyanya, nem nekünk hoztad?
- Legközelebb melegítsd meg a káposztát, mert a kutyám hidegen nem szereti!
- Igazán hozhattál volna egy kis piát is!
Az öregasszony a torkához kap, ott a gombóc, alig tud levegőt venni.
- Hékás, menjünk innen, még meghal az öreglány!
Szemerkélni kezd az eső.
Feltűnik a sétány elején a hajléktalan pár, melynek férfi tagja azonnal látja, hogy valami nincs jól, mert a három fiú valósággal menekül a padon ülő öregasszonytól, aki előtt a földön, szemét gyanánt csomagoló papír és ételes doboz árválkodik, melyben lassan gyűlik az esővíz.
- Siessünk, úgy látom, baj van!
Húsz perc múlva ér ki a mentő az eszméletlen öregasszonyért, akinél a lakáskulcson kívül semmit sem találnak a mentősök.
- Szerencsétlen, nem elég, hogy rosszul lett, még ki is rabolták!
Lassan tér magához, almás pitéről és töltött káposztáról beszél.
- Hol lakik, mama?
- Itt lakom, nem messze…
Összenéznek a mentősök.
Megint egy zűrös eset. Jól bebugyolálják az öregasszonyt, hogy melegben tartsák a kórházig.
A hajléktalan pár messziről figyeli az eseményeket.
- Ne sírj, Sári, nem tudtunk többet tenni érte! – mondja a férfi és átöleli asszonyát, hogy kevesebb eső érje. – Gyere, bemegyünk egy lépcsőházba, a második házban nyitva a hátsó ajtó.
Az eső egykedvűen kopog az aszfalton.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Elgondolkodtató, és szívszorító az írásod! Még az a
szerencse, hogy fikció! Szépen élesen elhatárolható
karakterek, a gonoszkodó, önző, kivagyiságos, mással
nem törődő viselkedése a fiataloknak, a hajléktalanok
hozzáállása a segítségre szorulthoz, a jószívű segíteni
kész főhős gondolatainak a megvalósítása, melynek
eredményeképp jutott abba a helyzetbe, - amibe jutott!
Írásodhoz csak gratulálni lehet! Azért a sorok közt is
lehet még valamit olvasni! Kiírtad vele a saját életed egy részét,
némi fantáziával fűszerezve! Ez nem baj, sőt, - ettől igazán életszagú!
Még egyszer gratulálok az írásodhoz!
Pussz: emillio
Köszönöm, örülök, hogy tetszett az írásom. Annyiban szól rólam, mint minden írásom, hiszen ott vagyok valamennyi karakterben, a jóban és a rosszban is, ez az írók kiváltsága. Miért is mondom, amikor ezt Te is pontosan tudod!
Puszi: Yolla
Elgondolkodtató, és szívszorító az írásod! Még az a
szerencse, hogy fikció! Szépen élesen elhatárolható
karakterek, a gonoszkodó, önző, kivagyiságos, mással
nem törődő viselkedése a fiataloknak, a hajléktalanok
hozzáállása a segítségre szorulthoz, a jószívű segíteni
kész főhős gondolatainak a megvalósítása, melynek
eredményeképp jutott abba a helyzetbe, - amibe jutott!
Írásodhoz csak gratulálni lehet! Azért a sorok közt is
lehet még valamit olvasni! Kiírtad vele a saját életed egy részét,
némi fantáziával fűszerezve! Ez nem baj, sőt, - ettől igazán életszagú!
Még egyszer gratulálok az írásodhoz!
Pussz: emillio