újabb események régebbi események további események
19:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:29
Marthagualf regisztrált a weboldalra
15:20
RaymondUnisa regisztrált a weboldalra

Kétszer fél, egy egész ROMANTIKA pályamű

Látogatók száma: 120

,,Talán semmi sincs szebb a világon,

mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."
(Ernest Hemingway)

Nem akart szerelmes lenni. Párkapcsolatai során három, nagyobb, lelki tettlegességet (pofont) kapott már az élettől. Az első a kudarcba fulladt házassága volt. Második, igen nagy szerelemnek induló kapcsolata - amit ma már nevetve mesél - három évi együttélés után úgy ért véget, hogy akkori kedvese leugrott a közeli presszóba egy sörre. Azóta sem találkozott vele. Ebbe a szó szoros értemében majdnem belepusztult. A legutóbbi, közel két évtizedes szeretői státuszának pedig - az ő nyomába sem érő - ám jóval fiatalabb némber vetett véget. Egy kicsit ebbe is belehalt.

Ettől fogva nem kergetett ábrándokat. A szentimentális dolgokat kiiktatta az életéből. Kerülte az érzelmes hangulatot. Úgy érezte, elég erős ahhoz, hogy sziklaszilárdan, két lábbal álljon a földön. Ha eddig megállt a saját lábán, ezután is meg fog - gondolta. A szerelem szót, mint olyant, kitörölte a szótárából. Megteremtett egzisztenciája mellett, munkájában igyekezett kiélni egója boldogságát. Mind emellett a nyílt, őszinte beszédet és viselkedést tette a magáévá. Meg a pasikat. De csak annyit, amennyit jónak tartott. Nem vitte túlzásba. Nem voltak nagy szerelmes összeborulások, de sírós elválások sem. Nem a mennyiségre törekedett, mert anno, azon már túl volt. A minőségi szeretkezés, a profizmus dominált életében. A kevesebb több jelszóval. Azt mondják, hogy a férfiakat irányítani kell, mert maguktól csak téblábolnak. (Tisztelet a kivételnek!) Ő irányított. Félreértés ne essék, nem volt domina típus. Pusztán kérdezett és feleletet várt. És elvárt. Persze ő is közölte kívánságát, óhaját. Ezek nem voltak romantikus kapcsolatok, csak hétköznapiak, viszont működtek. Az így kialakított életében kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnt.

Hitvallása Mario Vargas Llosa gondolatairól szólt: ,,Értek az élvezetekhez. Megvan hozzá az adottságom, amelyet az idők s a történelem során fáradhatatlanul tökéletesítettek, és szerénység nélkül állíthatom, hogy valóságos mesterévé váltam a gyönyörűségeknek. Pontosabban szólva annak, hogy miképp lehet az élet valamennyi gyümölcséből - még a rothadókból is - kifacsarni a gyönyör nektárját.''

Néha azonban álmodott. Azt álmodta, hogy végre eljön az igazi. Nem igényelte, hogy fehér lovon jöjjön, és nem tartott igényt a hercegi címre sem. Egy igazi, normális, okos, értelmes, értékes férfire várt. Akivel megoszthatta volna az ágyán kívül, a gondolatait, érzéseit is. Így együtt, egyszerre. Mert külön-külön partnerrel, külön-külön működött a dolog. Volt, akit azért imádott, mert Shakespeare-ről lehetett vele beszélgetni. Volt, akivel csak az élet folyását tárgyalták ki. És volt, akivel egyáltalán nem beszélgetett! Amikor kicsit túlcsordult, akkor fájó élete elbaltázott történéseit juttatta saját eszébe, amitől azonnal visszahuppant a valóság talajára.
Jelenlegi, több mint egyéves kapcsolatát is hosszú ideig barátiként aposztrofálta. Kellemesen érezték magukat az együtt töltött idő alatt. Szinte minden apró kis történésről tudtak már egymás életéből. Órákig tudtak beszélgetni. Latin idézetekről, könyvekről, gésákról, távoli tájakról, utazásról, gasztronómiáról...miközben a szexuális örömöket sem vetették meg. Testüket, lelküket minden együttlét örömmel töltötte el.

Egyik este a férfi váratlanul - érezhetően aggódva a választól - nekiszegezte a kérdést:
- Szeretsz?
A nő, mintha valamely idegen nyelven beszéltek volna hozzá, kissé értetlenül válaszolt a nem túl romantikus viszont kérdéssel. -Úgy érted, hogy kurva fontos vagy-e nekem?
- Igen, úgy! - bólintott a férfi.
Akkor igen! Szeretlek! - súgta hozzásimulva, halkan a nő. Saját válasza döbbentette rá, hogy szereti ezt a pasit!
Szerelmes belé. Nem tudta mióta? Azt sem tudta, hogy a feltett kérdés nélkül kimondta-e volna valaha is e bűvös szót?
Némely félreérthető mondatánál, mozdulatánál ugyan, néha megfordult a fejében, hogy talán szerelmes belé a férfi? Csak saját magának sem meri bevallani, neki meg aztán végképp nem? De aztán mindig, gyorsan elhessegette az ilyetén gondolatokat.
Lelke mélyén, egész életében arra várt, hogy végre rátaláljon a nagy Ő. Hogy megtalálja a másik felét. Akivel egy tökéletes egészet tudnak alkotni. Tudta, hogy a Bakok maguknak élő, konvencionális, érzéketlen embernek tűnnek, de hatalmas lelkük és szívük van. Szeretetreméltóak, és nagyon vágynak arra, hogy igazán szeressék őket.

A szíve dobogott, majd kiugrott a mellkasából. Várta. Egész nap takarított. Szellőztetett. Sütött-főzött, hogy elkápráztassa szíve szerelmét. Közben a délutáni napfényben talált még itt-ott pár elhagyott - likvidálandó - pókhálót. Ahogy sötétedett az idő, meggyújtotta a füstölő rudacskákat. Sokat gondolkodott, hogy melyik illatot használja. Végül a jázmin vitte a prímet. Annak illatát szerette a legjobban. Remélte, a másiknak is az tetszik.
A férfiak zöme általában észre sem veszi a finom változásokat, változtatásokat a lakásban. Néha még a nő megjelenését sem. A férfi azonban azonnal felfedezte a kellemes illatot. Dicsérte a főztjét. Észrevette a frizuráját. Megcsodálta az új ruháját. És megőrült érte, a NŐÉRT...
Mondtam ma már, hogy szeretlek? - hallatszott a szobából az érzelmes bariton.

A cikket írta:

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
Én ízlésem szerint ott kellett volna lezárni a történetet, mikor rádöbben, hogy szereti a férfit. Ami utána jön, az már felesleges, a horoszkóptól pedig harakirit szeretnék végezni magamon. Pályázati anyagba amúgy sem való érzéseim szerint, barátnővel való pletyizéshez inkább. Javasolnám még a virágszirom tépegetést, ha nem szeretném a virágokat, így a jóskártyát, jicsinget, Lominit ajánlom az Rtl-ből. :)
A vége túl átlagos, hétköznapi volt, ezenkívül nem fedeztem fel túlzottan sem a romantikát, sem az erotikát a műben.

Én nem javaslom a döntőbe:)
Hétköznapi cikként állja meg a helyét.

Bianka:)

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Cikkíró!

Az elejével először nem szimpatizáltam, aztán a végére kerek lett, megértettem. Jó volt, tetszett. Grat.
Bár bevallom -az elejéből kiindulva- végig arra számítottam, hogy valami gebasz lesz a történet végére....de szerencsére happy end lett. Talán már túlságosan is....nagy a kontraszt :)
Tényleg jó lett.

Sok sikert, üdv: Zsizsik

Köszi :)
Nem csalódtam benned.



:))
Anonymus
Kedves Cikkíró!

Az elejével először nem szimpatizáltam, aztán a végére kerek lett, megértettem. Jó volt, tetszett. Grat.
Bár bevallom -az elejéből kiindulva- végig arra számítottam, hogy valami gebasz lesz a történet végére....de szerencsére happy end lett. Talán már túlságosan is....nagy a kontraszt :)
Tényleg jó lett.

Sok sikert, üdv: Zsizsik
Anonymus
Kedves Cikkíró! Teccet!

Pusz Orsolya
Anonymus
Kedves Cikkíró!

A harmadik bekezdésedet olvasva csak annyi az észrevételem, hogy semmi különös nincs benne, mert százból, százan így gondolkodnak és cselekszenek, ha ennyi sikertelen kapcsolat érte őket.
A folytatás pedig a véletlen, vagy a szerencse dolga, hogy a tucatnyi kapcsolata közül talált végre valakit, akit meg is tudott szeretni. Mi van ebben olyan, ami megmozgatja az ember fantáziáját?
Engem például kifejezetten taszít, hogy a férfiakat csak eszköznek tekinti hosszú ideig, az élvezetéhez, melyet magas szintre emelt a sok előzetes tapasztalata alapján. Arra nem is gondol, hogy esetleg az a férfi, aki az útjába került még nem rendelkezett ekkora tapasztalattal, mert őt nem érte ennyi csalódás? Ez egy kissé önző magatartás ahhoz képest, ami a végére azért beérni látszik, hogy mégsem ennyire felszínes kapcsolatot akart. De ez is csak az álmaiban jelent meg. A valóság nem ugyanaz, mint az álom.
Minden jó, ha jó a vége. Ki az, aki nem azt szeretné?

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Egy helyesírási hiba: Nem Hamingway, Hemingway. :)

Nekem az az érzésem, hogy a vége, a nagy szerelemről szóló rész össze lett csapva.

Szia!
Majd engedélyt kérek a Hemingway módosítására, mert simán már nem engedi a gép.

A végén kialakult A SZERELEM. Ezt nem kell tovább ragozni.

pusz
Anonymus
Egy helyesírási hiba: Nem Hamingway, Hemingway. :)

Nekem az az érzésem, hogy a vége, a nagy szerelemről szóló rész össze lett csapva.

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Szia!
Nem mindenkinek írok rossz kritikát...;-)
Üdv,
Pinokkió

Kösz, hogy engem ezzel kitüntettél! :-)

Pusz
Anonymus
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Szia Pinokkió!
Én minden gyermekemet egyformán szeretem. Így vagyok az írásaimmal is. Akárhányszor olvasom is el, nekem ez is kedves.
Sajnálom, hogy neked nem tetszett. (Ne aggódj, nem futok kötelet venni!)
Hogy másodszorra sem tudtad meg a konzekvenciát, az azért lehet, mert fiú vagy. :-)
Egyébként a kritikát vettem és hasznosítom a jövőben az iránymutatásodat. (Szerkezeti nehézség, mínusz katarzis, halvány mondanivaló stb.)

kösz
pusz

Szia!
Nem mindenkinek írok rossz kritikát...;-)
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Szia Kedves Cikkíró!
Még 1x olvastam...
Az 56 sorban jutottunk valami kifejlethez. Addig 11 sor remek idézet erősítette a "művet" és 45 sor elővezetés. Ekkor egy sokaknak tetsző (talán kizökkentőnek szánt, kis közönséges kijelentés) mondat, és utána visszazökkenünk a kis álmodozó, mélázó, elgondolkodó nőhöz, majd nagy nehezen megtudjuk a konzekvenciát. Nekem 2x-ra se.
Szerkezetileg (az előbbi miatt, a kibontás nehézkessége miatt) rossz az írás (negatív); nyelvezete viszont kiváló (pozitív); a jellemábrázolásra fektetted a hangsúlyt, de azt vontatottan adtad elő; katarzist nem éreztem elég jónak (volt?); a mondanivalót se nagyon találtam átütőnek.
Nem rossz írás (az oldalon; 5+1**** gratulálok!), de ez így -véleményem szerint- kevés a pályázati döntőhöz:-(
Üdv,
Pinokkió

5+1* ment (de csak a feleségek.hu cikkeihez mérten)

Szia Pinokkió!
Én minden gyermekemet egyformán szeretem. Így vagyok az írásaimmal is. Akárhányszor olvasom is el, nekem ez is kedves.
Sajnálom, hogy neked nem tetszett. (Ne aggódj, nem futok kötelet venni!)
Hogy másodszorra sem tudtad meg a konzekvenciát, az azért lehet, mert fiú vagy. :-)
Egyébként a kritikát vettem és hasznosítom a jövőben az iránymutatásodat. (Szerkezeti nehézség, mínusz katarzis, halvány mondanivaló stb.)

kösz
pusz
Anonymus
Szia Kedves Cikkíró!
Még 1x olvastam...
Az 56 sorban jutottunk valami kifejlethez. Addig 11 sor remek idézet erősítette a "művet" és 45 sor elővezetés. Ekkor egy sokaknak tetsző (talán kizökkentőnek szánt, kis közönséges kijelentés) mondat, és utána visszazökkenünk a kis álmodozó, mélázó, elgondolkodó nőhöz, majd nagy nehezen megtudjuk a konzekvenciát. Nekem 2x-ra se.
Szerkezetileg (az előbbi miatt, a kibontás nehézkessége miatt) rossz az írás (negatív); nyelvezete viszont kiváló (pozitív); a jellemábrázolásra fektetted a hangsúlyt, de azt vontatottan adtad elő; katarzist nem éreztem elég jónak (volt?); a mondanivalót se nagyon találtam átütőnek.
Nem rossz írás (az oldalon; 5+1**** gratulálok!), de ez így -véleményem szerint- kevés a pályázati döntőhöz:-(
Üdv,
Pinokkió

5+1* ment (de csak a feleségek.hu cikkeihez mérten)
 
Nesze nektek feminizmus, meg szüfrazsett.
Sipirc vissza a mosogatóhoz!

Ti úgy lettetek kitalálva, hogy szeressetek, és szeretve lenni legyetek.
Értem én, hogy tartást erőltettél magadra, de így azért csak jobb?

Remek írás. Döntőbe vele.

Nem Tom

Tamás

Ment az ötös
Anonymus
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Ez nekem furcsa. Miféle kapcsolat az, ahol én azt hiszem, hogy a nagy ő, aztán csak leugrik egy sörre és nem jön vissza. Itt valaki nagyot tévedett, aztán majd bele pusztult. Ekkorát tévedni nem szokás. :-)

Aztán a másik fordulat, hogy ő a szakember. Csupa racionalitás. Semmi érzelem, csak hajszolni az élvezeteket... Ha ez ilyen egyszerű lenne! :-)

Megtalálta a tökéletest. Közben elmúlt az idő. Hát persze, hogy örökké tart, holtomiglan, holtodiglan! :-)

Az meg maga a csúcs: "Kurva fontos vagy nekem!"... finom női lélekre vall. :-)

Van úgy, hogy pár év felhőtlen boldogság után jön a derült égből a villámcsapás. És ez nem tévedés, sajna ez az élet! Aztán jön a racionalitás, a keserédes. Adja az ' Isten Anonymus, hogy te soha ne tévedj....

üdv. aviscsavo
Anonymus
Ez nekem furcsa. Miféle kapcsolat az, ahol én azt hiszem, hogy a nagy ő, aztán csak leugrik egy sörre és nem jön vissza. Itt valaki nagyot tévedett, aztán majd bele pusztult. Ekkorát tévedni nem szokás. :-)

Aztán a másik fordulat, hogy ő a szakember. Csupa racionalitás. Semmi érzelem, csak hajszolni az élvezeteket... Ha ez ilyen egyszerű lenne! :-)

Megtalálta a tökéletest. Közben elmúlt az idő. Hát persze, hogy örökké tart, holtomiglan, holtodiglan! :-)

Az meg maga a csúcs: "Kurva fontos vagy nekem!"... finom női lélekre vall. :-)
Anonymus
Sziasztok!
Nekem most nem annyira tetszett (és nem azért mert az alattam lévő kettőnek egységesen igen). Olyan érzésem volt, hogy a másik fele hiányzik az írásnak. Végig vártam és a végén nem kaptam, amit vártam, meg amit nem az sem. Ha ennek lenne egy második része, akkor lehetne tökéletes. Írd meg!
Üdv,
Pinokkió

Az idézetek túl jók voltak...
 
Na, végre egy egészséges cikk.

Üdv,

Ktr.
Anonymus
Ez egy szemrevaló, érett írás.
Tetszett.
Üdv. Zsötem
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: