Erotikus
Pályamű- Családi viszonyok- MEREK! (részlet)
Látogatók száma: 116
Öt nő, akik nagyon jó barátok, együtt élik mindennapjaikat, együtt dolgoznak és szinte egy család. Közülük Liza történetébe nyerünk kis bepillantást, aki csendes, mogorva és félénk, nem mer megnyílni, de odabenn vajon mi rejlik?
Liza, a reklámcég jó kapcsolatai révén, melynek résztulajdonosa volt, Enrique Montesanonál dolgozott lakberendezőként. Egy eseti megbízást teljesített, Elina, a cégük mindenható igazgatója- aki persze a leganyáskodóbb barátnője - nem véletlenül küldte ide. Motesano építési vállalata épp azt a feladatot kínálta neki, amivel nevet szerezhet és sok sok megbízót. Na és pénzt. Emellett persze a pasi sem kutya. Egy baj volt vele, hogy nagyon zavarba jött a társaságában. Spanyolos temperamentuma és vadul csillog szemei zsigerig ható remegéssel és bizonytalansággal hatottak rá. A szokásosnál is hevesebben vágyott a férfire, pláne, miután életében először úgy igazán berúgott és annak az éjszakának gyönyörű emlékét a szívébe zárta. Enrique félelmetes odafigyeléssel és alapossággal szerette, és a lány szinte beleájult a gyönyörbe akkor. Később aztán megmagyarázta ezt is magának, hogy csak az ital miatt volt, hisz ő nem szokott olyan dolgokat csinálni, mint amit a férfivel tett. Valahogy kifordította őt magából ez a pasi, csak tudná, hogy miért? Miért pont egy spanyol szépfiú, aki szemmel láthatóan le sem tudja vakarni magáról a nőket? Bár állítása szerint a legrövidebb kapcsolata egy év volt, Liza nem hitt neki. Az ilyenek sokkal hamarabb megunják az olyan nőket, amilyennek magát érezte Liza. Már csak abból kiindulva, hogy a barátai nagy része a zárkózottsága és a merevsége miatt szakított vele. Na ennél a fickónál nem volt ilyen gond. Legalább is eddig, akkor, azon a mámoros éjszakán nem. Azóta nem voltak együtt, nem is találkoztak, annyi elintézni valója akadt, de most itt ül az irodájába a tervező asztala előtt, a székén és hallgatja az ő beszámolóját a tervekről. Beszélni is alig bírt, mert a férfi szép szeme egyfolytában rajta nyugodott és neki kiszáradt a szája. A szíve sem bírt nyugodtan dobogni, csak azok a mámoros jelentetek röpködtek oda vissza az agyában. A csókok, az érintések és a hangok! Ah, mennyire vágyott rá újra, elfelejteni mindent, feloldódni az ölelésben és repülni, zsongani, remegni, sikítani.
- Most pedig, amiért valóban jöttem. - szólt mosolyogva a férfi. Kinyújtotta a kezét felé és a lány ment, mint aki transzba esett. Tudta, mi vár rá, egy vérpezsdítő csók, hisz azok a szép szemek huncut fényben ragyogtak. - Velem ebédelsz? - súgta a férfi szinte bele a szájába, és a lány alig bírt magával. A sorozatos érzéki csapások, amelyek egyszerre érkeztek, elvették az eszét. Enrique lágyan átölelte és magához húzta. Ujjaival bejárta a háta ívét és közben lágyan, lehelet finoman megérintette a bőrét. Az ajkai az arcát, az állát simogatták, a hangja pedig odabenn, a lelke mélyén selyemharmattal terítette be azt az icike-picike nyiladozó virágot, ami életért küzdött. A virág neve szerelem volt, de ezt Liza még nem akarta elhinni, nem tudta felfogni, csak gyönyörködött benne, és élvezte, hogy belőle is fakad élet. Benne is létezik valami, ami gyönyörű lehet.
- Igen. - sóhajtott és a férfi megcsókolta. Azt hitte a lány, beérik ennyivel, hogy ebéd előtt, itt az irodában, nem ragadja el őket a szenvedély, de tévedett. Ami eddig gondot okozott, most hidegen hagyta. Fényes nappal van? Na és? Megzavarhatja valaki őket? Semmi gond. Csak a férfi íze érdekelte, az illata és a hangja, ahogyan lágy spanyolsággal beszél hozzá. Egy szavát sem értette, de tudta, hogy mit mond. Aztán már nem beszélt, csak beszorította őt az asztal és a szék közé, majd gombolni kezdte a blúzt. Gyors volt és mire a lány észbe kapott, már a melltartóját is félrehúzta. Ő pedig ott állt remegve, mert még az ablakon beáramló fény utolsó valóságként megkopogtatta a vállát. Mit is csinál ő itt? A munkahelyén? Megőrült, vagy csak bolond? Igen, belebolondult ebbe a férfiba! Teljesen!
- Bonita, miért sanyargatod magad evvel a melltartóval? Olyan gyönyörű a melled! - nyögte a férfi és már rá is borult. Egyik kezével megmarkolta és ajkaival, nyelvével egészen lassan és érzékien játszadozni kezdett vele. Liza testén végigfutott a borzongás. Annyira jó volt, annyira izgató, bármit is tett a férfi, hogy agya eltompult és már a fény sem érdekelte, csak az, ami itt és most történik.
- Jobb, ha csak én tudom, mikor kívánlak meg...- suttogta válaszként és a férfi rámosolygott. Szemeiben vad tűz éget, amitől a lány életében még nem érezte magát ilyen gyönyörűnek. Félelmei, mintha nem is lettek volna, nem kellett az alkohol, már tudta, hogy nem arra van szüksége a mámorhoz, hanem Enriquére, aki elvarázsolja! Piszok jó szerető és pontosan azt adja, amire neki szüksége van. Odafigyelést, gyengédséget, aztán vérforraló szenvedélyt. Kivárja, eléri, korbácsolja vágyát, aztán lecsap, lehengerel és elrepít.
- Igazad lehet Bonita! Ha melltartó nélkül látnálak ágaskodó bimbókkal, elveszíteném a fejem. - nyögte a férfi és újra bekapta a nedves csúcsot, egyiket a másik után. Míg szívogatta és nyalogatta, kezeit lecsúsztatta a lány csípőjén és a szoknya szegélye alá nyúlt. Két kezével rángatta fel azt, hogy elérhesse célját. Liza sóhajtozva kapaszkodott belé, még próbált küzdeni, de képtelenség volt legyőzni Enrique lehengerlő erejét. Míg az ajtó felé pislogott és felmerült benne a gondolat, hogy esetleg bejöhet valaki, a férfi, akár a zongora billentyűin, végighúzta gerincén az ujjait és a lány feladta. Már nem volt más gondolata, csak az a gyönyör, amit adhat és kaphat, hát ő is mozgásba lendült. Keze lassan lesiklott a férfi derekára, aztán a combjára és végül célirányosan az ágyékára. Néhány kósza érintés és türelmetlenül bontogatni kezdte az övet és a sliccet. A férfi teste megmerevedett. Liza lehajtotta a fejét picit, majd egymás szemébe néztek. Égő tekintetek fonódtak össze, s a szenvedély, ami kettejüket összefűzte, most is a testük köré tekeredett. Szorosan fogta és nem engedte őket csak a másikra figyelni. Csak a szerelem létezett, semmi más. Csak Liza és Enrique.
A lány már nem szűzies szobor volt, hanem hús vér nő, aki remeg a vágytól, aki nem tiltakozik, aki elfogad és Liza újra kinyílt. Most is megtörtént, Enrique bezörgetett az ajtón és a lány kitárta azt, hogy beáradjon a férfi fénye, ereje és hatalma, de nem bánta, mert amit kapott, az fantasztikus volt.
Liza megremegett, amikor a férfi a bugyin keresztül megsimogatta. Ujjai észrevétlenül értek oda, de amit tett, nem volt hatástalan. Önkéntelenül széttárta a lábát és a férfi a combját cirógatva becsusszant a bugyi alá. A lány feszülten várta, hogy végre még közelebb legyen hozzá, türelmetlenül megszorította a tenyerében ágaskodó férfiasságot, aztán egyszerre nyögtek fel. Enrique ujja a szirmai közt kalandozott és ő éppen úgy, épp avval az őrjítő ritmussal ajándékozta meg őt, de csak egy röpke perc, egy hosszú pillanat volt mindez, mert a férfi mélyebbre hatolt és a lány hátravetette a fejét. Sóhajtott, nyögött, vagy csak akart, nem tudta, már nem is akarta, csak egyet. Minél közelebb lenni társához, aki mérhetetlen szenvedélyt tud szítani benne.
- Ah, menyire kívánlak! Liza! Benned akarok lenni! - zihálta a férfi és megragadta a tarkóját. Magához vonta, majd vadul megcsókolta. Ez az! Liza vére forrt, még többet akart, hisz egész teste pattanásig feszült, mert a tánc, amit ketten az egész testükkel jártak, borzongató volt. Csípője ringott, a férfi mellkasa ütemesen egyre csak emelkedett és süllyedt, ujjai ki és be jártak titkos kis nyílásába, nyelvük pedig vad csatát vívott. Ki is fulladt, de válaszol.
- Akkor gyere! Gyere, mert megőrülök érted! - zihálta a lány és a férfi elhúzódott tőle. Lizát máris megrohanta a hiányérzet, de Enrique csak letolta a bugyiját, megszabadult mindentől, ami akadályozhatta volna őket és a fotelhoz lépett. Leült és az ölébe húzta őt. Liza a karfára támaszkodott, majd lassan lejjebb ereszkedett. A férfi segített neki, és ő boldog volt. Ott érezte párját, ahol lennie kell és ő tudta, hogy ennél szebb és jobb dolog nem is történhet vele. Már egyáltalán nem érdekelte, csak az élvezet és ő minden szenvedélyével merült bele a mámorba, elveszítette magát, elúszott mellette a józanság, elengedte a valóságot és a férfi nem gátolta meg semmiben. Azt tehetett, amit csak akart és nem is váratta szerelmét. Használta őt, uralkodott rajta, elvette, amit akart és élvezte, mindennél jobban! Hallotta a férfi nyögéseit és érezte, ahogy a csípőjét szorítja, de ő csak táncolt, ringott, ahogyan jól esett és ez annyira magával ragadta, hogy amikor Enrique harapdálni kezdte a hátát, végigcikázott a gyönyör a testén akár egy villám, majd egyre erősebben és a becsapódás, a robbanás, maga volt a tökély. Vad lüktetés, szárnyalás, csodás kielégülés, amit átélt és az agya felmondta a szolgálatot. Csak azt érezte, hogy a férfi átöleli és a földre tolja. Térdre ereszkedett, karjait maga elé nyújtotta, talán csak önkéntelenül és várt, mert maga sem tudta, hol van, aztán már nem tudott magához térni. Enrique felhúzta a csípőjét és mélyen belehatolt, csak úgy hátulról és egyik karjával átölelte. Ráhajolt, hogy elérje odalenn és Liza élete legelképesztőbb extázisát élte át. A férfi ringatózott benne és ujjaival addig izgatta, míg a lány teste újra felvette a ritmust és akkor már nem volt megállás. Enrique magával ragadta, szerette, vadul, ösztönből, talán végzetből és a ritmus lassan őrületté fokozódott.
- Gyere velem, élvezz velem szerelmem! - kiáltott a férfi és a lány megtette. Szívesen, lelkesen és szerelemesen. Együtt hullottak atomjaikra, együtt száguldottak, úsztak a mámorban, tudat és értelem nélkül. Egyek ők, már tudták. Nem kellett ehhez alkohol, vagy bármi más, csak az a két test és két lélek, ami a szerelemeben egyesülve magától értetődően összeolvadt, eggyé vált. Talán örökre. Mert így rendeltetett.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm a kritikát.
B.:)
Jóból is megárt a sok :) Vártam, várta, hogy történjen már végre valami "más" is.
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Szia Cikkíró!
Ez most nekem sok volt az erotikából! Szerintem túl egy szálra volt felépítve az cikked (máskor több mondanivalót rakj az írásodba!), és ez most itt hiba. Ez a pályázat ezt a csapdát kínálta, és te -szerintem- beleestél:-( Ami nagyon jó volt, az az erotika átadása és helyenként a mondataid szép gördülékenysége..., de(!) ennél rövidebben kell. Ilyen érzelmeket ritkán szabad hosszan az olvasó elé tenni!
Üdv,
Pinokkió
Ez csak részlet egy nagyobb műből, melyben lassan bontom ki a lényeget. Ahhoz a tempóhoz van méretezve, onnan ragadtam ki, mert nehezen választottam így is a meglévőkből. Ez tűnt a "legvonzóbbnak" most.
Köszöntem az észrevételt Pinokkió. :)
Igyekszem a fantáziámat szűkebb, tömörebb keretek közé szorítani. :)
Üdv
Ez most nekem sok volt az erotikából! Szerintem túl egy szálra volt felépítve az cikked (máskor több mondanivalót rakj az írásodba!), és ez most itt hiba. Ez a pályázat ezt a csapdát kínálta, és te -szerintem- beleestél:-( Ami nagyon jó volt, az az erotika átadása és helyenként a mondataid szép gördülékenysége..., de(!) ennél rövidebben kell. Ilyen érzelmeket ritkán szabad hosszan az olvasó elé tenni!
Üdv,
Pinokkió