Érett-e az érettségiző?

2018. május 9.

Vissza a naplóhoz

Az hát! Legalábbis úgy gondolja, hiszen átlépte a Rubikont, kora szerint immár felnőtt, választó és választható, és roppant imponáló számára, hogy elvileg maga dönthet a sorsa felől.
Érettek-e a mai fiatalok? Jó kérdés! Erre nem tudok adekvát választ adni, ám az kétségtelen, hogy több évtizeddel ezelőtt, volt, amiben mi felnőtt módon kezeltük a dolgainkat, és volt, amiben abszolút gyerekes módon viselkedtünk. Sejtésem szerint ez ma is hasonlóan működik.
Hallottam a hírek között, hogy az egyik fővárosi elit gimnázium végzőseinek mintegy 30 %-a külföldi egyetemen szeretné folytatni a tanulmányait. Derék dolog, alapvetően, ha tervei szerint ifjú diplomásként itthon akarja kamatoztatni a kinn megszerzett tudását.
Gyanítom, hogy ez nem valós idea. Most is a szülőknek kell vállalniuk a tanulással járó költségeket, és meglehet, hogy a gyereknek pusztán a nagy kalandot látja az egészben, miközben a szülei abban reménykednek, hogy ivadékuk külhonban fut be karriert, ha már annyi pénzt beleölnek a taníttatásukba.
Jó ez így?
Nem igazán.
Fiatalon az ember általában a szülei szavát követi, s ha küldik, akkor megy.
A mi az itthon maradottakkal, ha nem lesz elég orvos, jól képzett tanár, mérnök, közgazdász, tetőfedő, villanyszerelő, burkoló és kőműves? Ha kutyaütők dolgoznak az egyes szakmákban?
Végig gondolták ezt a folyamatot? Koruk miatt a szülőknek már illendő lenne tovább látni az orruknál.
A politikus azt hajtogatja, hogy minél több gyereknek kellene megszületni. Hahaha! Szép idea! De a feltételek adottak ehhez? Hogyne, ott a CSOK. DE az édeskevés. Biztonságtudat is kellene, ami nincs.
A szomszéd fűje mindig zöldebb. Persze, kellő távolságból. Innen nézvést. Gondolkodj! Van mivel! Van miért!

A bejegyzést írta: Yolla